Márvány Menyasszony.

A Márvány Menyasszony jelenleg talán a legjobb hely, ahova Budán be lehet ülni. A Krisztina leépül (csak ebéd lesz, esténként konkrétan bezár), a Vagonban szar a kaja, a többi meg sznob, drága, stb.

A MM-ban van jó kaja (a sztapacska-paprikáscsirke vonalon, tehát ne Michelin-csillagok járjanak a fejed körül), 380-ért korsó sör, történelmi hangulat (szerintem ide ugyanúgy járhatott a Krúdy hajtani a budai puncit, mint abba az óbudai krimóba), cigányzene, hibátlan összkép. És nem rakján ki az utolsó vendéget, hogy már mennének haza.

High marks.

Caffe La Terra: high marks.

Caffe La TerraRemek péntek esti vacsit költöttünk a nevezett egységben, a Böszörményi út és a Csörsz utca sarkán. Egyrészt imádom ezt a környéket (ahol egyébként gyerekkorom nagy részét töltöttem): párszáz méterre vagy a BAH csomóponttól és a MOM Parktól, mégis kisvárosban érzed magad, főleg így a nyári péntek estéken nincs semmi forgalom, nyugi van és csend.

Természetesen a kerthelyiséget választjuk, kellemes színvilág, műrattan kertibútorok, erről Jul biztos bővebben tud értekezni. Az étlap ízléses, egyedül a vesszőkkel állnak hadilábon — a nyomtatott és online változatban is. Kevés étellel (tétellel) operálnak, ez biztató. Rajtunk kívül 2 asztaltársaság (egy baráti és egy üzleti) és talán 2 pár, szolidak. (Elgondolkodtató, hogy egyes helyek vajon mennyire tehetnek arról, ha maffiózók szoknak oda.)

A kiszolgálás hibátlan: a pincér pont akkor van ott, amikor kell (be van kamerázva a kerthelyiség), a kommunikáció visszafogott, de nem modoros, nem feszengsz a sznobériától. A rendelés felvétele és az italok (limonádé, mi más) kihozatala után a ház kis csemivel kedveskedik: egy furán görbülő kanálban márványsajt, málna, talán sárgadinnye és valami öntet — szokatlan, de kifejezetten harmonikus!

Mivel a desszertek baromi jól néztek ki, kihagytuk az előételt, a túlzabálás elkerülése végett. Persze pont a rendelés leadásakor észrevettem a “Vargánya krémleves gyömbéres libamáj öntettel és mazsolás kalácsmorzsával” tételt, de akkor már nem változtattam. Főételek: “Vajban sült lazacfilé kesudiós parajjal, friss gombával, gránátalmával és narancsmártással” Julnak, “Egészben sült szűzpecsenye sajtos pármai sonkafalatokkal, szalvéta-gombóccal és salátával” nekem. Mindkettő tökéletes választásnak bizonyul, “pontjó” adagok, nagyon ízlésesen elrendezve a fura alakú tányérokon, az a fajta kaja, amit jól esik lassan enni.

Desszert választások: “Citrusos túrókrém friss málnával és ropogós rétestésztával” Julnak, “Guanaja Csokoládé torta vanília fagylalttal” nekem. A látvány megint szuper, és a desszert is annak bizonyul: gyakran fordul elő velem az, hogy látvány/elnevezés alapján megkívánok egy desszertet, aztán miközben eszem, már inkább azt érzem, hogy nem az igazi. (Azt hiszem ez attól lehet, hogy alapvetően nem vagyok egy sütis ember.) Itt ilyen nincs, a csokitorta pont annyira könnyed, amennyire egy ilyen vacsora után kell, a kis ostya, a csümölcs ízek pont jó helyen vannak, tényleg megkoronázása a vacsinak, vidám végszó.

Összességében remekül éreztük magunkat, a Caffe La Terra bevonult a kedencek közé, péntek esti könnyed vacsorára tökéletes.

Allergia monnyonle.

7-kor keltem, most, 9:11 körül már kezdek kilátni a reggeli allergiából. Istencsapása, de persze Isten halott, akkor meg mit csapkod.

Tegnap este a Menta Terasz gyógyíthatatlan sebet ejtett a saját renoméján a szemünkben. Tavaly nyáron/ősszel az egyik kedvenc helyem volt jó kiszolgálással, viszonylag jó kajával, és idén is voltam már elégedett velük, de amit tegnap műveltek, az kritikán aluli volt, kezdve az üres hely ellenére, khm, sebesség terén kihívásokkal küszködő pincérrel, folytatva az árához képest szar limonádéval (igen, nemsör), és megkoronázva a bármihez (az árához képest meg főleg) képest minősíthetetlen kajával. Sajnos addigra éhesek voltunk, úgyhogy megettük, de hogy idén ez volt az utolsó Menta Teraszos este, az valószínű.