Régóta bénáztam valami megoldással, ahol az általam érdekesnek talált cikkeket, oldalakat, videókat, fotókat osztom meg az érdeklődő nagyérdeművel. Választásom már rég a Paper.li-re esett, ami azt illeti még Martina előtt… Csakhát a bénázást tényleg kéretik literally venni, képtelen voltam beállítani rendesen a forrásokat: vagy én vagyok (voltam) hülye, vagy a Paper.li, vagy (erre van a legnagyobb esély) nem úgy használom, ahogy Svejcbe’ elképzelték, de először lett egy update-elhetetlen, törölhetetlen “kvmelle daily” (ez még most is ott van az accountomban), aztán egy “kvmelle weekly”, amibe nem az és nem úgy került bele ahogy szerettem volna… Így aztán nem volt olyan hetilee edition, amit jó szívvel publikba csaphattam.
Még egy ok, hogy utáljuk az Apple-t: amióta perbe fogták a Samsungot dizájszabadalom (Európában: védjegyoltalom) sértése miatt, minden gyártó fontosnak tartja bemutatni, hogy az aktuális szászlóshajóját milyen isteni szikra alapján és milyen ihletett dizájnfolyamat mentén tervezték. Ez egy HTC esetében (ahol ugye szépek az eszközök) még csak-csak, de come on: Samsung? Hogyan tervezzünk egy szappantartót, ami ugyanúgy néz ki, mint az előző? Ki a faszt érdekel ez?
Mind you: ux fronton le a kalappal a Samsung előtt: attól függetlenül, hogy egyetértek-e az úttal amit járnak (erről pár sorral lejjebb), ezek jó dolgok. Viszont pont ezekről nem lehet érdemben beszélni, üres vatta. Amiről meg lehet (a test, a műtárgy), nos, ott meg inkább dolgozzanak valami igazán szépen a kedves terméktervező kollegák, ahelyett, hogy beszlének róla.
A saját út pedig röviden: a saját ui vonal nem tetszik. A saját fejlesztések, amik a felhasználóval való együttműködést, együttélést célozzák, nos, ezekre úgy tekintek, hogy igen, ez az út, amit ma egy mobilgyártónak járni kell (nem az, hogy 4:3-ról 16:9-re upgradelik a képernyőméretet). A Samsung ebben úttörő, és ez akkor is nagyon fontos, hogy ha pl. a szemkövetés addott esetben hülyeségnek tűnik. Szükség van ezekre az iteratív innovációkra (jaj!), mert ebből lesz (van) a jövő. Az, hogy a Samsung nem nyitja meg az egészet, nos, az megintcsak nem tetszik. De elítélni nem tudom őket érte, a 30%-os piaci részesedést nem adják csak úgy.
A videó annak, akit még ezek után érdekel:
Update: Szerencsére a HTC is kiadta a One készítéséről szóló kisfilmet, ami azért szerencsés, mert az egy tényleg szép eszköz, a gyártási folyamat pedig tényleg érdekes. Bigup!
Nem egy különösebben jó előadás (az előadó megtanult beszélni, de semmi extra, nem inspiratív, mint egy Guy Kawasaki session vagy egy ManBearPig kaliberű prezi; ráadásul az ingerküszübömet némileg meghaladó mennyiségű amerikai hozzáállás van benne a kezelhetetlen mértékű stresszről, amit a család jelent (wtf?) — az is igaz persze, hogy mi nem 4 gyereket menedzselünk), érdekes módon a visszajelzések több, mint 10%-a negatív (lefele mutató ujjacska). Ezen felül a kommentek alapján az emberek nagy része nem érti meg miről van szó, utánanézni meg ugye derogál… de hagyjuk is ezt a részét. Ami minket érdekel, az az előadás üzenete:
Cory Doctorow-t amúgy is szeretem beszélni hallani (és, ha már itt tartunk, olvasni is, amit ír), a minap viszont rábukkantam egy érdekes előadására, amit az Observer (.co.uk) által gründolt TEDx (tehát nemhivatalos TED franchise rendezvény) konferencián adott. A téma: hogyan oktassuk gyermekeinket az informatikára, azon belül és hangsúlyosan a szociális hálózatok használatára, a privacy fogalmára és fontosságára…
Bár én kisgyerekes szülőként még évekre vagyok ettől (gondolom most), a problémát nem lehet elég korán felvetni. A probléma ugyebár adott: Folytatás →
Mint rendesen, a karácsony és újév közti szabira rengeteg home deko dolgot terveztem/tünk el, amiből (és ez tulajdonképpen meglepő) egészen sok meg is valósult, főleg azért, mert jórészt egy precedenciagráfra volt felfűzve minden. Ami ebből egy geekblogba befér, az az XBMC átállás, amit január 1-én és azóta ejtettem meg. (Ha az XBMC előtörténetére vagy kíváncsi, erre keresgélj, meg főleg erre.)
Történt ugyanis, hogy átrendeztük (na jó, koncepciószinten elgondoltuk és elkezdtük átrendezni) a dolgozószobát (kurvajó lesz), és ezen felbuzdulva kitaláltam valamit: Folytatás →
Nagymértékben kedvenc, és kismértékben kálvária nálam az XBMC. Kedvenc, mert nagyon jól összerakott médiacenter szoftver, az Android után talán a legjobb példa arra, amikor egy nyílt forrású célszoftver a saját ipari szegmensében a csúcs. És kálvária, mert bár a szoftver szuper, eddig nem sikerült teljesen csöndes médiacentert összeraknom köré, mindig volt egy táp, egy ventillátor, ami ha mégoly halkan is, de rontotta az élményt.
Talán eddig.
Most ugyanis Gábor kolléga jóvoltából kipóróbálásra nálam jár egy Raspberry Pi, tudod, a kis 50 dolláros ARM alapú számítógép, én pedig kipróbálásként rátelepítettem egy Raspbmc-t, az XBMC Raspberry Pi-re optimalitált verzióját.
Nem is vettem észre, pedig az RSS feed ott megy a képernyő alján tickerben: még március végén kiadták az XBMC új stabil verzióját, az Eden névre hallgató 11-es verziót. Ma kerültem oda, hogy frissítsem az Ubuntut (és benne a PPA repóból az XBMC-t) a házi médiacenteren, és első blikkre elégedett vagyok:
szemmel láthatóan gyorsabb, pattanósabb lett az alaprendszer
végre működik (ráadásul out of the box, geoip alapján) az időjárás
(eddig se volt csúnya, de) szebb lett a default skin (custom skinekkel pedig nem bajlódunk)
egyszerűbb használni a film közbeni menü gombot, könnyebben eljutni pl. a Subtitles menübe
gyorsabb lett a feliratok automatikus letöltése (eddig volt mondjuk 20 mp a teljes rutin, most inkább csak 5)
A teljes changelog egyébként itt található — eszerint nagyon sok sebességnövelő optimalizálás került bele, ami jó. Itt jegyzem meg, hogy az Atom proci azóta is bőven elegendőnek bizonyult az itthoni filmlejátszás feladat betöltésére.
Volt továbbá egy félelmem, hogy a frissítéssel eltörik az Androidos XBMC Remote app, de szerencsére ugyanúgy működik, mint előtte.
És végül: az Edennel végre kiadták az XBMCbuntu final verióját is. Ez egy XBMC live blackbox azoknak, akik lusták rendszert telepíteni és alapvetően nem is kíváncsiak, hogy mi van az XBMC default skin alatt. A rendszer Ubuntu alapokon nyugszik, de Unity és hasonló bohóckodás helyett LXDE a grafikus alap, tehát kellően lightweight. A disztróba ráadásul bele van építve egy Chromium is, úgyhogy ha éppen netezni támad kedved filmezés közben, át tudsz kapcsolni XBMC-ről desktop nézetre. De persze a géped XBMC-be bootol, és ha nem akarod, sose látsz mást, mint az XBMC felületet — és ez így pont jó.
A karácsony-környéki szabi (majdnem 2 hét, bee-yatch!) egyik eredménye, hogy csináltam egy $SUBJECT megoldást otthonra. Az ok egyszerű: meguntam, hogy
csak az én (egyre ramatyabb állapotban levő) netbookomon tudunk csak filmet/sorozatot nézni;
csak a tévé beépített hangfalát használjuk, miközben ott van kihasználatlanul az Altec Lansing hangfal;
nem tudunk a nappaliban zenét hallgatni;
Adél sportot űz abból, hogy lepakolja, kibontja a DVD-ket, majd a padlón szanaszét heverő lemezeken korizik;
ott van az ablak alatt egy kihasználatlan 30×20 centis padlófelület.
A frusztráció áthidalásához szükséges végső lökést aztán vicces módon Fagyal Csongor élvezetes cikke (már amennyire egy ilyet élvezetesen lehet írni) adta, és eldöntöttem, hogy Intel Atom, XBMC lesz a befutó.
Annak kedvéért, aki nem ismerte eddig: az XBMC egy eredetileg XBox-ra készült, közösségi alapon (GPL alatt) fejlesztett médiacenter szoftvercsomag. Folytatás →
