sometimes… tell me what’s happened to me?

Most sikerült először meghallgatnom ezt (pedig a post elég régi), és hát igen. Ilyenkor sajnálom, hogy nem nőből vagyok, ugyanilyen hanggal. Marketingszagemberek, vagy még inkább RIAA, és egyéb szerzői jogvédők, mikor teccenek fölfogni végre a szájról szájra terjedés hatalmát? Hogy sokkal hatékonyabb (nagyobb a reach, höhö), mint bármi más? (Ide tudnám még sorolni a CsMozi-féle partikat is, de hát most nem erről értekezünk.) Én pl. most megyek (najó, holnap) és megveszem az Andain CD-jét. (Már ha van nekik. Meg persze tudva tudom, hogy ha van is, Magyarországon nyilván nem lehet kapni, amilyen egy shithole ez. Ezt továbbgondolva most ért meg az elhatározás, hogy az egyik, kevésbé fontos gépemre feltoljak egy DC++-t.)
Egyszer, amikor irodát nyitottunk Afganisztánban, kiküldtünk egy kis B2B promo cuccot, hogy hű, de jó Afganisztánban irodát nyitni (“hű, de jól érzem magam, hű, de jól érzem magam!”), valami olyasmi szöveggel, hogy “Afghanistan – Present [lekicsinylő jelző], future [magasztaló jelző].” Aztán jött Dzséj, elolvasta, és a szokásos flegma stílusában kijavította: “Afghanistan – Present shithole, future shithole.” Na az egy jó és igaz pillanat volt.