just breathe…

Többszörös hiba, sose lesz így belőlem sztárfotós, se sajtófotós (áááá, megint az Andain megy, zseniális), se sztársajt, se semmi. Bata oldalán meg lehet tekinteni a végét annak, aminenk én az elején is ott voltam, magamban kicsit dühöngve, hogy m’afasznak vettem csillió fityingért a miniatűr gépemet, ha aztán elfelejtem magamhoz venni ilyen jeles napokon. (Persze, mert olyan pici, hogy elfelejtem magamhoz venni, baszki.)
(“Sometimes… I find myself in scene, in a dream that’s so far away…”)
Békejel tehát. Megvolt, olyan hangulatban, amit nagyon rég éreztem, de (pedig) nagyon szeretem. Aki tudja, miről van szó (Biskupice, Solipse ToGatheRing), annak azért, aki nem, annak azért nem mondom tovább, mert nem akarok a vúdsztoki békemegszállott képében tetszelegni.
Az ott kapott szórólapokból viszont egy napig fűthetnék, ha nem gázom lenne. (Ami persze csinál nekem sokszámjegyű gázszámlát, Trombi már rég lebaszott volna, mint a pengősmalacot, hogy “ha ereszt a gázod kisköcsög, akkor nézesd meg, mert rálépek az elefántlábammal a pöcsödre, aztán az elefántfej-méretű tűzoltósisakommal pofán váglak, csinálod itt nekem a pluszmelót bazmeg”. Pedig filmszerepet, műsoridőt kap a hálátlan.)
Az Alcatraz viszont egy nagy fos (sose, sose, sose nem megyek le oda, főleg akkor nem, amikor zsigerileg érzem, hogy Fáklyába kell menni Trance-partira), én egy országos barom vagyok, Bata, Lol, nektek meg köszi mindent, bár persze ha az ember nem akarja, nem fogják úgyse elérni.
Na teszek valami szénhidrátot a fejembe, még a végén lefogyok, az meg ugye kinek jó.
(Békejeles srácok, miért nem php-ben csináljátok az oldalt asp helyett?)