Boom Tschak.

Szemét óraátállítás. Ha tudtam volna előre, nem erre a hétvégére teszem a szerveresdit.
És: nincs most kedvem túl sokat szövegelni, cserébe képregényes formában adom elő, hogy mi a pálya.
(És mindenekelőtt a tegnapi nap beszólása, persze már sokkal régebbi: “Mentünk mint a távirat”. Zana Zoli követte el, de nyilván a fél rózsadombi gettó ezzel riogatja a Rózsa Center nyugdíjasait.)


Stanley. Régen, még az elődjét (valami 166MMX gépet) talán Baal-nak, vagy ilyesminek hívtam, ami miatt grófi leszármazott, vaságyastul 60 kiló főnök kiakadt, mi van, ha meglátják az ügyfelek, ekkor lett Stanley. Aki látta a Ford Fairlane-t, tudja. Aki ügyfél, az meg nem érdekel.


Ezek a RAMok egyenként jó drágák. (Hármasával is.) Otthon nem ilyenem van.


Bata dolgozik, vagy legalábbis próbálja rávenni magát. (Figyeljük meg, ahogy a művész diszkréten ellentétbe állítja a “nincs email” feszültségét a majdnem közvetlenül alatta található emailcímmel és az általa képviselt szabad életformával. A cím elejét én cenzúrtam ki, mégis má’ azé’ izé.)


Konczy meg vers helyett néha Arató prof. érzéki mondatait issza. Ilyen is van kérem, fogadjuk el a másságot.

Most meg nem tudom, hogy rendeljek egy pizzát és utána (nyilván elfalatozása után) induljak utamra (rövid út: otthontól az irodáig tart), vagy induljak el és útközben vegyek magamhoz valami rettenetesen egészséges étket. Azt hiszem, ez utóbbi, szorít az idő.

Ja reklám, és “I live for little moments like that”-rovat. Tegnap reggelemet bearanyozta az UHU-Linux: kikapcsoláskor a Linuxok amolyan utolsó üzenetként mindig kiírják, hogy “Power down”. Ennek akkor volt jelentősége, amikor még nem volt fejlett energiagazdálkodás, ma kb. 1 másodpercig látni ezt az üzenetet, aztán kikapcsol a gép magától. UHU-ék erre is odafigyeltek: a magyar Linux “Power down” helyett ezt mondja: “Kérem kapcsolja ki”. Zseniális!