After the rain has fallen.

Máma már nem vihar tovább.

Csak lementem még sétálni egy kicsit, hisz az idő szép: melegnek meleg van, kellemes szellő fúj, és nem vagyunk cukorból, azt a kis vizet kibírjuk… esőkabátban mindenképp. És mikor, ha nem egy 30 fokos nap esős estéjén, amikor totálisan nem lehet előre számítani az időjárás ilyen szélsőséges változására, láthat az ember kritikus mennyiségű átázott picike nyári női blúzt, kritikus mennyiségű átázott nyári nőn?
Leslattyogtam hát a sarki mekiig meg vissza, közben már egész bartságosra nemesült az “ítéletidő” (az RTL Klub legalábbis biztos így fogja aposztrofálni), bár az 56-os villamos “forgalmi okok miatt” nem közlekedik: gondolom rádőlt egy fa vagy a Budagyöngye a sínekre.
Nők kevésbé voltak, fiatal kislányok többen, de ők is csak kicsit voltak átázva. (Mindig késztetés van bennem, hogy áttérjek a Miles féle “nyuszó” elnevezésre, de elnyomom. Nehéz. Tereh.)
De azért most mindentől függetlenül: nem olyan ez bazmeg, mint egy távolkeleti/trópusközeli ország?