Porto paté.

Egyébiránt ma délelőtt szarrá áztam és utána szarrá fagytam, de a telefonunk végre saját néven van, a régi céges flottából kivéve. (Új céges flotta talán holnap.) Az EOS300 javítása 50 000 forint, egyelőre gondolkodom, hogy akarom-e. A Szimplában tárva-nyitva volt minden, úgyhogy ott még jobban szarrá fagytam, majd, for a change, megint szarrá áztam hazafele. Érthető, hogy nem vágytam másra, mint: meleg tea mézzel, kaja (sóska, bezony!), aztán egy konzerv-Gösser a CM-bütykölés közben, aztán (és közben) egy kis Portóis paté kecskesajttal, kenyéren.

Leamortizált állapotban a legjobb, amit nézhetsz, az a Nincs kettő négy nélkül, Bud Spencer és Terence Hill uralkodik. Közben Jul a talpamat és a vádlimat masszírozza (megállapítás: az én vádlim és az ő combja ugyanakkora), ami feledteti azt, hogy a DVD kikotrása közben (mindig a legalsó filmet kell megnézni) a fejemre borult kb. 30 másik DVD.

Most pedig már csak aludni vágyom, let’s call that a day.