Indafoto hard launch.

Jegyzetek az Indafotó hard launch-hoz:

  1. 1600×1200-ra downscale-eli a képeidet.
  2. Így elég a havi 250 mega.
  3. #1 miatt viszont nem alkalmas fotók hosszútávó tárolására, nem is a hosszú táv miatt, hanem az eredeti méret hiánya miatt.
  4. (Viszont mivel kénytelen vagy továbbra is máshol tárolni az eredetijeidet, indirekt módon teljesül a „all eggs in one basket not” tétel is.)
  5. Hiányzik az URL-ről feltöltés. (Más szavakkal: csak helyi gépről tudsz feltölteni.) Ha (tfh) át akarnék állni a Galleries-ről Indafotóra, meg kéne járatnom az itthoni netemen oda-vissza legalább 1.8 GB-ot (ez igazán a 384 (vagy 512?) kbps upload rátámmal válna érdekessé), ez pedig sajnos egyből no-go.
  6. Viszont API iz on teh wayz, úgyhogy majd egyszer lesz ilyen.
  7. Egyébként pattan, és technikailag gondolom rendben van.

GPhone: Ubuntu Embedded eszköz?

A TechIQ sejtése szerint a Google Phone (ami, mint tudjuk, nem konkrét eszköz, hanem platform) nem csak hogy Linuxot fog futtatni, de Ubuntu Linuxot. Közismert tény, hogy az Ubuntu egy ideje pacsiban van az Intellel, és ráfeküdtek egy kifejezetten mobil eszközökbe szánt Ubuntu-verzióra. A mostani hír szerint ez lehet az alapja egy jövőbeni Google Phone-nak is, a várható megjelenést 2008 közepére téve, az USA-ban persze.

Ami miatt ennek örülhetünk is akár:

  1. Még ha nem is Ubuntu Embedded, az, hogy a Google háza tájáról mostanában GPhone+Linux kombó hírek szállingóznak ki, mindenképpen jó hír. Ha elosztjuk kettővel, akkor is marad a nyílt platformon alapuló, Google közreműködéssel fejlesztett eszköz/keretrendszer.
  2. Ha tényleg annyira nyílt, amennyire mondják (vagyis követve a Google „Don’t be evil” filozófiáját), akkor az amerikai megjelenés után könnyedén lehet ideát Európában is használni majd — az iPhone-nál megismert hackelés, unofficial firmware, és végső soron a bricking félelme nélkül.

2008 közepe, baby, addig féllábon is elvagyok a Nokia 2600-val.

Mozi: Ronin, na meg a világtörténelem legjobb világháborús filmje.

Tegnap Ronin, ma Kelly Hősei.

A Ronin baromi jó. Ezt lehet sejteni Robert („Bob”) DeNiro-ból meg Jean Reno-ból (meg a nagyon hot ír bulából), de azt kevésbé, hogy igazából egy Bourne-trilógia szintű cuccal állunk szemben (csak kétfőszereplős és 4 évvel korábbi): izgi, lebilincselő, és a két legenda jóvoltából megvan benne az az egyéniség is, amit a Bourne-nak Matt Damon adott. (Vagy inkább fordítva: a Bourne adta Matt Damonnak.) Azt hiszem szeretem az olyan kémes-pörgős filmeket, amik Európában játszódnak és az oroszok meg az írek üldözik az amcsikat és franciákat és viszont. A Bourne bármelyik része pörgősebb, mint a Ronin, de ha neked tetszettek azok, akkor a Ronin is nagyon fog.

A Kelly’s Heroes pedig továbbra is a legjobb világháborús film, Ryan közlegény a nyomába se érhet. Az a nyálas spielbergi befejezés mindent elront, itt viszont konkrétan az az utolsó kép, hogy „up yours, baby”, ami, lássuk be, reálisabb. (Az alapsztori pedig ugyanannyira nem.)

Formálódik egy elméletem az adott eseményről készült filmek minőségének Gauss-eloszlás szerinti leírásáról. (Tétel sejtés: adott eseményre reflektáló filmek minősége Gauss-eloszlás szerint alakul, mely Gauss-eloszlás a maximumát 30 évnél veszi fel.) Eszerint az esemény után közvetlenül szar filmek születnek, aztán egy 20-30 éves késleltetéssel a legjobbak és végül megint szarok. A második világháborút példának véve 1945+25=1970, és ekkor született a Kelly Hősei. (A South Park is megfogalmazta ezt, csak másképp: szerintük legalább 20 évet várni kell, hogy egy kényes témát filmre lehessen vinni. Példaként ők az AIDS megjelenését hozták. Letelt a 20 év, lehet vele viccelődni.)

Remélhetjük, barátaim, hogy lassan megjelennek az igazán értékelhető öböl-háborús filmek. (A Jarhead már egyértelműen felszállóági mű.) Az viszont elkeserítő, hogy a 9/11 rendes feldolgozására még vagy 15 évet várni kell.