Víz, minőség.

Pöcsööök! A kecó történetében először jóízű (well, budapesti sztenderdek szerint) a víz a konyhában! Mint kiderült, nem a falban levő cső volt a ludas, hanem az előző minőségi csaptelep. Csaptelepcsere, vízminőségjavulás, örülés.

Örülés, mondom.

(Ez lenne a különbség egy 3000 és egy 16000 forintos csaptelep között? Bagatell!)

Egy gondolat “Víz, minőség.” bejegyzéshez

  1. ja. attol a viz ami itt jon a csapbol meg szar – max. az “ize” lett jobb. hehe :) bar desztillalva azert en is hajlando vagyok meginni. majd mutatok kepet mennyi szar marad vissza a desztillalo aljan :) csudaszep! a mancsodhoz meg mielobbi jobbulast. aztan nehogy azt halljam legkozelebb hogy a team-el a projectmeeting utan lementetek az iroda aljaban squashozni egyet, hogy a munkaban kifaradt agyatokat nemi fizikai munkaval kiakpcsoljatok a’la szegfu (carnation?) :D :D :D

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.