Olvasási élmény: Acélsodrony. (És: történelemoktatás, 21. század.)

Még tavalyelőtt karácsonyra (vagy születésnapra… nálam ezek összefolynak, meg hát nem tegnap volt) kaptam meg Aczél Endre Acélsodrony című trilógiáját. Trilógia, mert a 60-as évektől a rendszerváltásig három kötetben mondja el, miből lett a cserebogár. (A hasoncímű, Klub Rádióban leadott sorozat alapján egyébként.)

Ha a posztot eddig akarnád olvasni elárulom: az Acélsodrony kurvajó, és ha tehetném, kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban.

60-as évek eleje, tehát kb. ott kezdődik, hogy ’56 után valamelyest már megszilárdult Kádár rendszere, és elkezdődik először a növekedés, aztán egy elszabotált reform, aztán az eladósodás — mindezt persze nagyobb erők közt verődve folyamatosan. És végződik ugyebár a rendszerváltással, Kádár halálával, stb.

Nekünk, akik ma vagyunk “harmincasok”, kb. a “80-as évek” kötet az, ahol saját tapasztalatokat helyezhetünk végre történelmi perspektívába (pl. akár a rendkívül fontos ’87-es havazást!), de az, hogy az előzményeket is megismerjük, nagyon sok szempontból nagyon hasznos, és kiderül belőle legalább két dolog:

  1. A szar, ami Magyarországon ma van, bőven nem 89-ben kezdődött, szépen lineárisan levezethető a korábbi évtizedekből; 89 nem volt akkora váltás Magyarországnak, mint amilyennek látszik. 
  2. A mai politikai kommunikáció (ferdítés, túlzás, hazugság) semmiben sem különbözik a Kádár-rendszer kommunikációjától.

Ja, és még egy: a rendszerváltás körüli politika (ami nekem kis 11-12 éves pöcsösként olyan magasztosnak tűnt) nem sokban különbözött a maitól széthúzásban és rövidlátásban. Nekem úgy tűnik, hogy a rendszerváltás így is, úgy is megtörtént volna, ez (is) egy történelmi folyamat volt, ami minket sodort, nem pedig irányítottuk. (Remek dolog látni, hogy ebben a kis országban még egy rendszerváltást is elsumákoltak volna néhányan személyes érdekek mentén.) De persze én egy negatív fasz vagyok, ennél biztos sokkal magasztosabb volt az az 1-2 végső év.

Egy vonal hiányzik nekem a sorozatból, gondolom mert Aczél Endre nem fér hozzá annyira, hogy tiszta szívvel beemelje a könyvbe: a magyar ügynök-szubkultúra. Ez talán-talán 2014-től kutatható lesz (úgyértem rendesen), de persze ne legyenek illúzióink. Pedig érdekes lenne látni, hogy mennyire gazdasági folyamatok, és mennyire mesterséges manipuláció vitte a társadalmat arra, amerre.

Aztán nyilván nincs akkora jelentősége, de én eggyel jobban taggeltem volna az egyes fejezeteket/témákat: magyar politika, világpolitika, sport, magyar kultúra, világkultúra, ilyesmi, aztán másik taxonómia szerint gazdasági folyamatok, háborúk, politikai irányok, és végül kapcsolódó egyéb tartalmak (pl. a Falkland-szigeteki háborúhoz Maggie Thatcher és a szakszervezetek háborúja, meg a Videla-féle diktatúra Argentínában… ilyenek). Marhajó lenne valami ilyesmi interaktív könyv/app, amivel az ember pl. a kultúra átugrásával, folyamatában tekintheti át témakörök szerint a történelmet. (And now I’m solutionizing.)

Ha már történelemoktatás. A három mű, amivel szerintem a 20-ik század második felének magyar történelme (a rendszerváltásig) lefedhető:

Adélék biztosan ezt fogják (illetve: ezt biztosan fogják) útravalóul kapni. Lehet persze ezzel vitatkozni, és örülök is neki, ha kerekedik vita, mert abból vélhetően még több könyv input keletkezik nekem.

Szóval: mondjatok nekem jó 20-ik századi történelemkönyveket!

2 hozzászólás “Olvasási élmény: Acélsodrony. (És: történelemoktatás, 21. század.)” bejegyzéshez

  1. Ne feledd, az indulás a Kossuth rádióban volt, már nem emlékszem, szombat vagy vasárnap reggelenként- a hét végi kakaós együttreggelizés alatt ment…boldog vagyok, hogy jól választottam amúgy. Sztem, ha a Debreceni könyvet kivégzed, a sorba fogod sorolni:-). És nekem is nagy igényem, egy ilyen ideoda böngészhető tudástár, posztoljuk a kedves szomszédnak, hátha…:-D

  2. ja, és ha kivégezted, kérem kölcsön…ez volt az egyik olyan, amit nem tudtam ajándékozás előtt meózni:-D

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.