A Lego – Wes Anderson – Maxis zenei tengelyről.

Vannak azok a napok, amikor out of the blue eszembe jut egy konkrét dal (hangnemben egyébként, de ez mellékszál), hogy én ma ezt akarom hallgatni, mert teszemazt tökéletes munkazene. Nem volt ez másként ma sem:


https://plus.google.com/105929648223156218554/posts/Ft62YdVvF6Z

(YouTube link azoknak, akik nem használnak Google Play Music-ot.)

(Látjuk, hogy az out of the blue állítás ez esetben quite literally értendő…

The Life Aquatic with Steve Zissou

…de ez mellékszál.)

Ha írnék még olyasmi posztokat, hogy milyen filmeket láttam mostanában, nos akkor megírnám, hogy a Lego Movie nálam 9/10-es film volt, most láttuk vasárnap, és nagyon aranyos. (Megj.: abszolút felnőtteknek való, gyerekeknek nincs is értelme mutogatni — szerintem.)

(Megírnám azt is, hogy a Grand Budapest Hotel, amit szintén a közelmúltban sikerült megnézni, szintén egy nagyon aranyos film, mondhatni egy újabb tökéletesen szórakoztató Wes Anderson múvi csakúgy mint a Zissou… de ez is mellékszál.)

És hogy mi az átfedés a két téma között?

Nos Mark Mothersbaugh, a fenti track zseniális zeneszerzője szerezte a Lego Movie zenéjét is. És tudjátok mire hasonlítanak ezek a zenék? A Sims 2 zenéjére. Azt is ő írta. De ez mellékszál.

Summa summárum: Mark Mothersbaugh egy badass arc, böngésszétek az életművét