Athon, az új laptopom nagyon pattan már. Arch Linux megy rajta, Xorg7 (XGL majd ma), XFCE4, wifi, és gyors és slick és tetszik.
A „Designed for Microsoft (TM) Windows (R) XP” matricát majd lekaparom róla (igen, a 400 GBP alatti árba Angliában belefér egy jogtiszta Windows is), de alapvetően:kingdom van.
Megvan a megújított jogsim. A kedves postáshaver nem vállalta a terhet, hogy legalább egy értesítőt bedobjon, ha már kézbesíteni nem hajlandó messze-otthoni címemre (ahol egyébként mindig van valaki), így visszakerült nem kézbesített küldeményként az okmányirodába. Ott legalább át tudom venni.
Baszd meg, Magyar Posta, és még egyszer: baszd meg.
(A magyar törvények lehetővé teszik egy postai szolgáltatással foglalkozó alternatív cég magalapítását? Tudod, olyat, ami működik is. És akár még egy jogsit, vagy egy Amazon.com küldeményt is ki képes kézbesíteni.)
Még egy adalék a tegnapi gondolatfolyamhoz.
A WiW felhasználói szerződésére egy Ubi által forwardolt levélben hívta fel a figyelmemet egy elégedetlen felhasználó. A probléma, ugyebár, az, hogy a felhasználói szerződésben (ami egyben az adatkezelési nyilatkozat is) a Szolgáltató fenntartja magának a jogot, hogy előzetes értesítésed nélkül megváltoztatja azt. Innentől pedig tökmindegy, hogy mi van benne: hogy titokban tartják az adataidat, nem adják el harmadik félnek, stb. Akkor változtatják meg, amikor akarják.
Nos, ekkor játszottam a gondolattal, hogy kérek az adatvédelmi biztostól egy állásfoglalást, hogy akkor ezt így hogy, és akkor majd jól elmarasztalják a WiW-et, vagy tudomisén. A lépést nem tettem meg, egyrészt idő hiányában, másrészt pedig rájöttem valamire. Még egy WiW-gondolat. részletei…