Ezt szeretem, így. M7, reggeli fények, ritka forgalom, rakod neki a kényelmes 160-at, magnóban 17-es szinten Beatman&Ludmilla, és akkor vált a track a lemezen és te megborzongsz és érzed, hogy ez így most nagyon jó, 45 percen át.
Feledteti a másik 1 órát, amit aztán a budapesti dugóban töltesz.
Az ember elmegy egy hétre és mire hazajön, mi minden történik a WiW-vel: lánclevél (most már a második, a hülye felhasználókak sose szakad vége), felvásárlás, ennek kapcsán privacy-para, meg „le a multikkal”-para.
A dolog pedig nem erről szól. Elmondom, mit tesz a lee az adott közlekedési helyzetben. WiW para. Sulykolok, hangsúlyozok. részletei…
Ismét itthon az én kedvenc városomban, a seggszagú Budapesten.
Tegnap ugyan nem dokumentáltam, de York volt a program, és amennyire nem voltak jó bőrök a hét és Anglia többi részében, annyira hemzsegtek ott. A dolog szépséghibája, hogy mindegyik 18 alatt volt – mire felnőnek… Na de hagyjuk.
Geek téren azt tudom egy hét után megállapítani, hogy amíg a világon tovább dívik a trend, hogy minden szar quizen, meg kólásüveges nyereményakción iPod-ot dobálnak utánad tonnaszámra, addig Angliában most abszolút a Foci VB-jegy a nyerő. Nézd a kupakot, a címke hátoldalát, a cipőtalpadat, mindent – lehet, hogy nyertél egy jegyet.
Szóval vissza az unalmas hétköznapokba, sakkacsa, muffül, lapparaszt. (Ide várok még egy szót, tes.)