Angels gonna take me.

6th floor.

Just for the record, a Net2Phone egy közepesen használhatatlan rendszer, cserébe viszonylag drága volt. (Igaz, ingyen lehet hívogatni róla, ami tulajdonképpen olcsó. Amikor működik.)
A vérnyomásom fura játékba kezdett, most elég szépen a normális érték alatt van, bringázással sikerült “feltornászni” a szokásos 130 fölöttire, aztán megint vissza, 113 körülre. Tiszta béna.
Mozi, mozi. Előtte jó volna aludni egy gyorsat.

News Flash.

Ma reggel lipilee, a barátai körében népszerű blogger, geek és jellemformáló színész kerékpárján közlekedett, amikor a Budagyöngye Bevásárlóközpontnál egy szabálytalanul kanyarodó Opel Asztma típusú személygépköcsi elütötte. Személyi sérülés nem történt, az adrenalinszint jelentős.

Noskérem. Az első kerék perec (kerék perec megmondom, bruhaha), és ezen semmilyen duplafelni nem segített volna. A bringa többi részéről nem tudok még véleményt formálni (a hátsó is mintha furán állna), majd a szerelő megnézi, mint ahogy arra se nagyon emlékszem, hogy hogy történt a dolog, pl. hogy úsztam meg. Azt tudom, hogy fékeztem (a végén már), mint a barom.
Autós ember: a vezetés nem ott kezdődik és ér véget, hogy tudod tekergetni a kormányt és tudod, hogy hol a gázpedál. Biztos mondták már sokan azt a szót neked, hogy körültekintés. És, ami a kényelmetlen az egészben, hogy szombaton is körül kell ám tekinteni, sőt, akkor csak igazán. Ha én történetesen egy gyalogos lettem volna (aki ugyebár, hála a szuper budapesti bicikliút-építési elveknek, ugyanazon a járdán közlekedett volna), vagy nem veszem észre az autót, akkor most tuti nem írnám ezt. Nem rajtad múlt, hogy csak a jobb első karosszériaelemed meg a bringám (“Bringával jársz? Buzi-e vagy!”) érezte meg ezt a kis találkozást.
Na most valahogy levezetem a jelentős adrenalint (lehet, hogy meggyilkolom a takarítónőt, akinek pont most jutott eszébe végigporszívózni az irodát, na erre pont abbahagyta), aztán, mi más, meló.
Egyébként röhögni fogtok, és én se nagyon hiszek az ilyesmiben, de ma reggel szerintem megéreztem, hogy nem kéne bringára ülni. Legközelebb odafigyelek jobban az ilyen megérzésekre.

MSN Post.

Az archívumnak: azokat a napokat is most éljük (1-2 hete, és egyre inkább), amikor az MSN elkezdte baromi agresszíven beindexelni az oldalt: a forgalom majdnem 10%-a abból származik, hogy valamelyik MSN bot itt mászkál. A cél gondolom a Google lenyomása, talán egy-két évvel később érdekes lesz, hogy most kezdődött, átéltük.
Anno, 97-ben kezdtem el archiválni a mailjeimet. Azt hiszem jelentős részük sajnos egy rossz helyen kiadott rm *-nak köszönhetően már nincs, de emlékszem, amikor úgy 2002 magasságában megnéztem az első adag Internetto-hírlevelet, amit kaptam. (Akkor még asszem hetente ment, vagy én kértem digest-ban, nem tudom.) Nagy események voltak akkor: a Compaq megvette a Digital-t (DEC-et) – ma már a Compaq se létezik, befalta a HP. Akkoriban vette meg (később) a Time Warner-t az AOL… Baromi nagy fúziók, és mekkora volt a hype minden ilyen szarság körül! Akkor még ment a nagy dotkom-lufi fújása. És akkoriban kezdte el lenyomni az IE a Netscape-et… Annak is mekkora következményei lettek: egy évekig tartó, szart se érő per, viszont egy nyílt forráskódú böngésző, illetve most már kettő (a Firefox-szal), amik funkcionalitásban megverik az IE-t, és bizonyítják, hogy ez egy működő fejlesztési alternatíva. (Sajnos szakmailag kimaradtam ebből… Amikor a rendszergazda volt a világ ura.)
Megpróbálom előbányászni ezeket az archívokat, hátha mégis léteznek… Aztán csinálok nekik külön rovatot.

Úgy látom, az írási kedvem már visszatérőben. Most megyek, és megválaszolom a nem kritikus (munka-related, óje) emileket, amiket felhalmoztam a napok alatt.