gépház címkével jelölt bejegyzések

KVMellé, szombat reggelre.

Ugyan külön emiatt (ebben az életkorban) már nem írok posztot, de azért ide befér szolgálati közleményként, hogy

  1. a JetPack-et elfelejtjük a poszt alatti megosztó gombok tekintetében, és bejött egy adag gomb, ami nem is annyira megosztó, mint inkább lájkoló (és megosztó is); és hogy
  2. bekerült ide föl ↗ három szociális gomb a Twitter, Google+ és LinkedIn accountjaimra (Facebook nincs).

És akkor jöjjön a heti adag olvasnivaló, jó szórakozást!

#hétképem

#közélet

#coffee

#usa vs #sweden
Bővebben…

#365 IFTTT recipe off.

Magát a kis #365 projektemet elhagyni nem akarom (év eleje óta még csak egy napot felejtettem ki), de úgy látom, hogy a blogra kirakni, nos, nem volt jó ötlet, legalábbis nem ebben a formában. Kurvanagyok az Insta fotók, gyakorlatilag megeszik a főoldalt — és bár hoznak egy stabil napi forgalmat, nem vagyok biztos benne, hogy ez értékes. Inkább úgy gondolom, hogy akit neadj’ isten érdekelne pl. az Élet-architektúra projekt (és ne feledjük: itt már alsó hangon három emberről beszélünk!), azokat zavarja. (Engem zavarna.)

Szóval IFTTT recipe off, a #365 marad az Instagramon.

Gépház update: Kolab. (És kicsi WordPress.)

Elször is: Kolab. (Itt írtam ugye róla.)

Ha jól számolom, 10-es nagyságrendű tesztelő jelentkezett, amiért hálás vagyok — gyarlóságom mellett, amiért eddig kussoltam.

A projektet viszont egylőre belső teszt után jegelem kicsit. Ez nem azt jelenti, hogy feladom (far from it), hanem kivárok. A Kolab jelenleg unofficial Debian csomagként létezik: annyiban official, hogy a Kolab közösség csomagolja, viszont nem hivatalos Debian csomag, és ami nagyobb baj: elég sok sebből vérzik. Ezeket többé-kevésbé lehet javít(gat)ni, és azt hiszem már egész tapasztalt lettem a Kolab lelkivilágában, ám időközben beindult a hivatalos Debian csomag gyártása, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy mekkora szopás lesz majd egy unofficial csomagról az officialra migrálni, annál is inkább mert pl. a directory server (389-ds) önmagában egy igen kényes állatnak tűnik.

Egy szó mint száz, remélem hogy heteken belül újra nekiveselkedhetek. Annyit azért elmondhatok, hogy aktív használat után is (a lipilee.hu ugye itt üzemelt) nagyon izgi a projekt, egyáltalán nem hiányozna a gmail felület, ha ott lenne a Kolab-féle Roundcube.

Ugyanitt: akit érdekel multisite WordPress blog (mármint akarna egy ilyet), az se fogja vissza magát, a lipilee.hu alatti WP install lassan megnyitja kapuit.

Twenty Fourteen.

És itt most nem valami katasztrófafilmről van szó, csak megnéztem rövidkés ideig a 2014-es WordPress sablont, majd úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok 2013-nál. (Illetve Twenty Thirteen, ugye.)

A Twenty Fourteen szép, meg reszponzív, meg minden, de nekem így elsőre nagyon zsúfolt, pontosabban: alapkiszerelésben (viszont) minimál, ha igazán akarsz vele kezdeni valamit, akkor meg zsúfolt lesz. Persze ha jól értem a beharangozó blogposzt, akkor kifejezetten ez volt a cél, mindent showcase-elni, grab attention, és amit csak figyelemmel meg tartalommal csinálni lehet, azt csináld, kedves tartalomgyáros. Csakhogy ettől meg nekem valahogy úgy fest, hogy elvész a bába közt a gyerek: ha megnézem a WordPress saját Twenty Fourteen demo site-ját, hát istenuccse kétszer kell néznem, mire a sok biszbasz között megtalálom a tartalmat. Valóban ott van egy oldalon gyakorlatilag minden, ami csak az oldalon van, de mintha ez kicsit az ellentétes hatást érné el…

És persze nincs ezzel baj, hisz van nekünk Twenty Thirteen, ahol kifejezetten az írott tartalom számít, ez a blog pedig (egyelőre) írott tartalomra épül.

Speak MU evil.

screenshot.15-11-2013 22.30.50

 

Hosszas bénázás után (évek óta tervezem ezt!) tegnap este a lipilee.hu átkerült egy WordPress Multisite Network setup alá. Ez végre azt jelenti, hogy a családi és egyéb WP blogokat könnyebben tudom adminolni, másrészt elmorzsolok egy könnycseppet pár dolog fölött, amik ha jól látom, két hónap híján 11 évesek ezen a blogon. A legrégebbi bejegyzéseket importáltam végre, külön oldalként megvannak (egyelőre privibe’), viszont átmenetileg (és lehet hogy permanensen) búcsúzom a favicon-tól, szia kis béka, te még a bekafarm.hu -ról jöttél anno ide, én szerkesztettelek ki valami impresszionista festményből. És búcsúzik rohadt sok régi tartalom, amik már úgyse voltak elérhetők, de a helyet foglalták — ők most mennek a zip file-ba, és az archívumba. És búcsúzom kb. 10 megányi db szeméttől, amiket a mostani export-import során a WP felfedezett és kitakarított. Fogalmam sincs mik lehetnek ezek, de pl. egy rakás (kb. 1100) valamikor-valamiért duplikált blogbejegyzés benne van.

WPMU (illetve már nem így hívják de mindegy) ismerkedés indul, felkészül: a kollaboratív webiroda!

Kávémellé Weekly, aka. lipilee.hu/kv – a hetilee.

lipilee.hu/kv

Régóta bénáztam valami megoldással, ahol az általam érdekesnek talált cikkeket, oldalakat, videókat, fotókat osztom meg az érdeklődő nagyérdeművel. Választásom már rég a Paper.li-re esett, ami azt illeti még Martina előtt… Csakhát a bénázást tényleg kéretik literally venni, képtelen voltam beállítani rendesen a forrásokat: vagy én vagyok (voltam) hülye, vagy a Paper.li, vagy (erre van a legnagyobb esély) nem úgy használom, ahogy Svejcbe’ elképzelték, de először lett egy update-elhetetlen, törölhetetlen “kvmelle daily” (ez még most is ott van az accountomban), aztán egy “kvmelle weekly”, amibe nem az és nem úgy került bele ahogy szerettem volna… Így aztán nem volt olyan hetilee edition, amit jó szívvel publikba csaphattam.

Until now. Bővebben…

Vanilla.

Nem annyira látható (mert RSS-ben nem látszik, azon kívül meg kb. napi 40 kitartó látogatóm van ekkora cikk frekvenciával), átállítottam a blog skinjét defaultra. Az ok a JetPack plugin aktiválása volt, ami az előző iNove skinnel nem muzsikált túl jól együtt. És végső soron tökmindegy, milyen a blog ruhája, amíg jó a kontent és egyszerűen fogyasztható, nem igaz?

További tervekben: Twitter feed importálása valami vizuálisan appelláló módon, és horribile dictu egy magyar nyelvi csomag felpattintása.

PicPlz, fotoblog.

Van ez a regota huzodo problema, hogy mit kezdjek a fotoblogommal. A technologia alatta anakronisztikus, ezert pl. nem tul SEO meg SMO friendly, nem keresheto jol, nehezkes az adminfelulete. Zavaro, hogy nincsenek jol integralva az egyebkent faek egyszerusegukben nekem tetszo fotogaleriak. Es legfokepp az zavaro mostanaban, hogy napok, esetenkent hetek telnek el, mire egy foto eljut az eszkozrol (telefon, fényképező) a blogra.

Atmeneti megoldaskent reaktivaltam a PicPlz accountomat, megnezem milyen az. Elso koros megjegyzesek:
- Kerulom a hulye hipster filtereket, legalabbis a cel a sajat stilus es a kapcsolodo kontinuum megorzese.
- Tetszik, hogy megszabhatom a fotokra vonatkozo licenszet. Erre egyebkent biztatok mindenkit mert az alap licensz az csak annyi, hogy copyright azt’ csa. En termeszetesen CC-BY-NC licensz ala helyeztem a fotokat, amitol megintcsak termeszetesen egyedi esetekben elterhetek. (Volt mar ilyen.)
- Tetszik, hogy a PicPlz for Android app minden foto eredetijet feltolja a Dropboxomba. (Disclaimer: Dropboxot fontos dolgok tarolasara nem hasznalunk!)
- A Dropbox integracio lehetove teszi azt is, hogy a PicPlz-re feltolt fotokat eventually es for the record
feltoljam a see no evil blogra is – amig ki nem talalom mi legyen vele.
- Megvasaroltam a PicSay Pro fotoeditort is a telefonomra, amivel kontrasztot meg szinteket tudok allitani a fotokon mielott atadnam a PicPlz-nek.

Es a jelenleg megoldasra varo dolgok:
- Fotoblog/gallery engine sorsa: az ultimate megoldas persze egy olyan sajat szerveren futo web alkalmazas lenne, ahova feltolom a galleriakat, aztan bepipalom, hogy mely fotok legyenek kint fooldalon, aka. fotoblogon. Ha erre van megoldas, akkor mar csak importalni kell parezer blogos fotot, es par tizezer gallery fotot… Kihivas szagu.
- TwitPic fotok sorsa: mivel a TwitPic egy huszarvagassal lenyulta (jogilag) a felhasznalok feltoltott kepeit, feltett szandekom, hogy mindent, amit valaha feltettem oda, lementsek es aztan toroljem a TwitPic accountomat es a romjait lepisiljem es utana reszegen satanista tancot jarjak rajtuk. Ez meg varat magara, illetve kerdes hogy erdemes-e egyaltalan.