speak no evil

Felszaladt a Lucid a desktopomra is (ezt használom a legtöbbet, úgyhogy erre vagyok kényes mostanság). Eddig ez volt a legflawlessebb, úgy látszik, még mindig az asztali gépes alapkonfigokra tesztelik ki legjobban.

Tegnap 2 lefagyás után úgy döntöttem, hogy a 9.10-es Ubuntunak mennie kell, és “egyszer élünk” alapon feltoltam a 10.04-et. Annyit már tanultam, hogy a dist-upgrade-et Debianra találták ki, Ubuntunál inkább a clean install a tuti (/home-ot megtartva persze, de alkalmazásbeállításokat már törölve), és alig futottam (eddig) problémába:

• A RaLink wifizsuga nem működik out-of-the-box (illetve még jobb: működik, de csak TKIP titkosítással, AES-sel nem), erre itt van a megoldás, semmi extra, csak fordítani kell egy rt2x00 drivert. (Persze ha ezt anyámnak kéne elmagyarázni telefonban…)
• A képernyővillogási probléma, ami a teljes 9.10 lifecycle alatt megkeserítette a logint, érdekes módon eltűnt. Ez azért vicces, mert nyakra-főre hangoztatta mindenki, hogy ez bizony hardware probléma, és az Ubuntu működik helyesen. Biztos így is van, de úgy tűnik, mégiscsak sikerült találni egy workaroundod, eh?
• A Compiz valamiért nem működik. Ha bekapcsolom megy, de kb. 5 perc után elhal és visszaáll az alap csokker effektekre. Annyira nem zavar ez most, de azért jó lenne (lesz) majd meghakkolni.

És persze felszaladtak a musthave alkalmazások: a Medibuntu cuccok, a Droid fontok, a Chromium, a Flash, és persze a Pidgin, amit igazságtalanul száműztek ebből a verzióból.

Update: Közben meggyógyult a Compiz: valami fura okból kifolyólag a Netbook remixből a jelek szerint kimaradt a compiz csomag — meg nem mondom miért, a 3D-s ablakváltások pont ilyen kis képernyőn jönnek nagyon jól, és 1024×600-on egy Intel VGA is simán elkarcol a 3D-effektekkel. Nekem nem probléma, mert 5 perc alatt megoldom, de megint a tudatlanabb netbookfelhaszálókat szopatják meg ezzel, pontosabban kizárják a Compiz élményből.

(Cikk eredetije az androidportal.hu-n.)

Jul Pulse-ának Android 2.1-es firmware-ét még múlt vasárnap telepítettem, és még mindig nagyon tetszik az új felület. Nem is bírtam sokáig a CyanogenMod 5.0.7 Dream/Magic portjának bejelentése után: ahogy elnézem, pontosan 1 hét kellett ahhoz, hogy minden olyan állapotba kerüljön Android 2.1 alatt is a G1-en, ahogy az nekem jó. Read more…

1. Google Chrome (pontosabban Chromium): egyszer már feltettem, aztán leszedtem, most megint feltettem, és próbálgatom. Nagyon szeretem a “pin tab” funkciót, illetve a jail-elt tabos alapelvet. Eddig azért volt külön Prism ablakban a GMailem, hogy ha a Firefox összeszakad egy elszállt tab miatt (ami azért előfordul), akkor ne menjen vele miden. A Prism-mel meg aztán jönnek a problémák, most pl. (dolgozik az Ubuntu packaging team) egy ideje a Prism saját magában nyitja meg az emailben küldött linkeket, én meg lusta vagyok utánajárni, hogy hogy kéne ezt a Firefoxba irányítani. Chrome alatt ez nem probléma. Maradéktalanul elégedett se vagyok: egyrészt hiányzik a Firefoxban létrehozott és megszokott minimalista környezetem: a Tiny Menus és a Smart Bookmarks, másrészt a banki ügyeimet Chrome-ban intézni, annak tudatában, hogy valószínűleg minden adatom letárolásra kerül valahol a Skynetben… na az neccesnek hangzik. Árnyalja a helyzetet, hogy a “pin tab” funkcionalitást Firefox alatt is elő tudom állítani, “there is an addon for that”, a neve pedig Tab Utilities, ami viszont egy rakás kifejezetten annoyance-kategóriás alapbeállítással jön — szop, lop, kávét főz, csak minek. De mégiscsak megvalósítja azt, ami nekem kell. És persze a Firefox mellett szól a rengeteg plugin, kivéve azokat, amik összeomlasztják a Firefoxot a GMaillel együtt… Szóval a meccs nincs lejátszva (messze nincs).

   A Chromium természetesen egészen egyszerűen telepíthető Ubuntura:
   sudo add-apt-key ppa:chromium-daily/ppa; sudo apt-get update; sudo aptitude install chromium-browser

   Telepítés után a Google idegesítő marhaságait (alapbeállítások) még érdemes kigyilkolászni, nekem pl. a Chrome ne fordítson le minden magyar oldalt, ne töltsön ki automatikusan minden formot, illetve a helyesírásellenőrzést is általában inkább fejben oldom meg.

2. Flash 10.1 r53 (041910-es release): szintén volt már fent is, aztán lent is, különösen azután, hogy a r52 nagyjából fixen szakajtotta össze a böngészőket minden egyes Youtube videó után. Az r53 eddig jól teljesít, a gyorsaságra eddig se volt panasz, meglátjuk, mennyire stabil. Aztán majd egyszer a telefonra is felteszem.
3. Seesmic Web: a telefonomon az 1.3 óta ismét Seesmic-et használok, ennek kapcsán tök véletlenül fedeztem fel azt, hogy a Seesmicnek van egy webes kliense is, ami nagyon jó. (Meg pl. azt is, hogy John Cleese valaha a Seesmic TV-n bródkasztolt.) Szóval a Seesmic Web nagyon jó, azóta az elsődleges számítógépes Twitter alkalmazásommá nőtte ki magát. Nagyon várom a ping.fm integrációt egyébként (a Seesmic nemrég felvásárolta a Ping.fm-et, úgyhogy ez egy ideje a csőben van), és az se lenne hátrány, ha a Seesmic Web geolocation támogatásán reszelnének egy kicsit, de igazából ennyi, amit fel tudok ellene hozni. Megér egy próbát.
4. Tasque: és végül a todo-kezelő alkalmazás. Van ugye a Remember the Milk, ami ezer sebből vérzik, de jelenleg nem tudok nála jobb feladatkezelő alkalmazást. És ahogy telefonon Astrid-ot használok a feladataim kezelésére, úgy asztali gépen Tasque-ot. Minimalista cucc, se keresni, se pl. tag-re szűrni nem tud, szóval gagyi fapad (nemrinyál, ingyenvan), de a feladatot teljesíti: ki lehet pipálni alkalmazást, editálni, jegyzetet hozzáadni. Szerencsére asztali gépen ha ennél több kell, ott a böngésző, és a rememberthemilk.com. Ubuntu alatt szimpla aptitude install tasque, aztán account beállítás.

Az Ubuntu 10.10-es kiadása a Maverick Meerkat névre fog hallgatni.

Nos, mint az köztudott, a szurikáta (aka Meerkat) kivételesen szociális állat, esetenként önfeláldozó. Egy Maverick Meerkat, vagyis egy antiszociális szurikáta sorsa a biztos halál. Az Ubuntu leszokhatna ezekről a béna nevekről, vagy legalább utánaolvashatna… Ezzel együtt kíváncsian várom az új kiadást, amit a rákövetkező kiadás kiadásakor fogok kiadnitelepíteni.

Persze remélhetőleg a fejlesztésre is marad ideje az Ubuntu csapatnak, meg nem is értek túlzottan a szemcukorka-iparhoz, de nekem tetszik az új Ubuntu branding. A régi is tetszett, de ez olyan… 2010. Szép munka.

Anno amikor a Wind-en 9.10-es Ubuntura frissítettem, rengeteget szenvedtem a hülye apró és nagy hibákkal. Egy kis képernyővillogás itt, nem működő USB ott… Beletörődtem, mert a Wind jelentősége megcsappant az utóbbi időben, szerencsére nem kellett napi szinten használni. Csináltam hibalistát (amin azóta egyetlen hibát sikerült javítani), megkapta a saját nyelvhasználatban a verzió a Kaotic Kooch nevet, én pedig elkönyveltem, hogy ha rendes gépet használnék és nem netbookot, akkor biztos minden jó lenne. (Azzal együtt, hogy a full Intel asztali gépem sem tud visszajönni suspendből.) A Winden a képernyő a mai napig villog. Read more…

A FLAC-aim konvertálása után a következő nagy task a régen Webradio (avagy Hear No Evil) néven használt zenegyűjtemény rendbetétele. Webradio persze sose volt igazán (kutya se hallgatta), ezeket inkább magamnak tároltam a neten egy (jelszóvédett) lejátszóval, hogy bárhonnan tudjak jó zenét hallgatni, ahol van net. Aztán telt-múlt az idő, és lett zenelejátszóm (be it a netbook, be it a phone), az online megoldásra nincs többé szükség, arra viszont annál inkább, hogy bármilyen music libraryben megtalálja a helyét (és én is) a válogatott zene. Read more…