ubuntu címkével jelölt bejegyzések

Gépház update: Kolab. (És kicsi WordPress.)

Elször is: Kolab. (Itt írtam ugye róla.)

Ha jól számolom, 10-es nagyságrendű tesztelő jelentkezett, amiért hálás vagyok — gyarlóságom mellett, amiért eddig kussoltam.

A projektet viszont egylőre belső teszt után jegelem kicsit. Ez nem azt jelenti, hogy feladom (far from it), hanem kivárok. A Kolab jelenleg unofficial Debian csomagként létezik: annyiban official, hogy a Kolab közösség csomagolja, viszont nem hivatalos Debian csomag, és ami nagyobb baj: elég sok sebből vérzik. Ezeket többé-kevésbé lehet javít(gat)ni, és azt hiszem már egész tapasztalt lettem a Kolab lelkivilágában, ám időközben beindult a hivatalos Debian csomag gyártása, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy mekkora szopás lesz majd egy unofficial csomagról az officialra migrálni, annál is inkább mert pl. a directory server (389-ds) önmagában egy igen kényes állatnak tűnik.

Egy szó mint száz, remélem hogy heteken belül újra nekiveselkedhetek. Annyit azért elmondhatok, hogy aktív használat után is (a lipilee.hu ugye itt üzemelt) nagyon izgi a projekt, egyáltalán nem hiányozna a gmail felület, ha ott lenne a Kolab-féle Roundcube.

Ugyanitt: akit érdekel multisite WordPress blog (mármint akarna egy ilyet), az se fogja vissza magát, a lipilee.hu alatti WP install lassan megnyitja kapuit.

2014 a Falcon éve.

Eddig bírtam, tegnapelőtt visszaálltam a gyári Twitter appról a Falcon Pro-ra. Nem néz ki olyan brutálisan szarul már a Twitter app, mint régen, de még mindig évekkel le van maradva a többiektől.

Hivatalos Twitter app Pro: 

  • Push notifikációk
  • Notifikációk ha valaki bekövet, becsillagoz

Ezek ugye a Twitter disznó módon proprietary-vé tett funkciói.

Hivtalos Twitter app Con:

  • 1-2 évvel elmaradott design
  • Timeline-ba illesztett promotált tweetek (vagyis reklámok) — in all fairness, ezek közül volt már (nem is egy), ami érdekes volt (engem főleg ilyen adatbányászós promóciók találnak meg valamiért)
  • Jobbra-balra swipe nem a retweetek-kedvencek-timeline között swipeol, hanem valami olyan dolgok között, amit sose használok (nem is tudom mik azok)
  • Menüsor fixen fönt van, retweetek, kedvencek elréséhez nyújtózni kell
  • Nincs jobbról-balról behúzható menü (sem), pedig lenne értelme
  • Nincsenek preview-k
  • Nincs tablet ui

Szóval a Twitter app az, amire azt mondom, hogy “rissz-rossz”, és ha a 5star eredeti értelmét nézzük, 2 csillagnál többet semmivel sem érdemel: a minősége “below average”.

A Falcont egyébként nem hagytam el teljesen, tableten csak azt használtam, lévén a legjobb tablet ui-val ez rendelkezik. A telefonon visszatérést pedig az triggerelte, hogy kipróbáltam a Carbon 2.0-t, ami viszont inkább túlhype-olt, mint jó app (imholáris), érdekes ötletekkel (pl. a kétujjas föl-le swipe akciót igazán átvehetné akár az egész Android a lista legelejére-legvégére mozgáshoz), de összességében nem jól használható élménnyel.

És persze a Falcon hozza a csak részben nyitott Twitter API következményeit, a negyedóránkénti pullt, illetve azt, hogy az új követőimről max. emailben kapok értesítést. De ezt simán bevállalom cserébe az app általános minőségéért!

Hab a tortán, hogy a Carbon frissítése Joaquim Vergès-t is megihlette:

Úgyhogy ha minden igaz, várható az amúgy is remek Falcon Pro frissülése is!

Twenty Fourteen.

És itt most nem valami katasztrófafilmről van szó, csak megnéztem rövidkés ideig a 2014-es WordPress sablont, majd úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok 2013-nál. (Illetve Twenty Thirteen, ugye.)

A Twenty Fourteen szép, meg reszponzív, meg minden, de nekem így elsőre nagyon zsúfolt, pontosabban: alapkiszerelésben (viszont) minimál, ha igazán akarsz vele kezdeni valamit, akkor meg zsúfolt lesz. Persze ha jól értem a beharangozó blogposzt, akkor kifejezetten ez volt a cél, mindent showcase-elni, grab attention, és amit csak figyelemmel meg tartalommal csinálni lehet, azt csináld, kedves tartalomgyáros. Csakhogy ettől meg nekem valahogy úgy fest, hogy elvész a bába közt a gyerek: ha megnézem a WordPress saját Twenty Fourteen demo site-ját, hát istenuccse kétszer kell néznem, mire a sok biszbasz között megtalálom a tartalmat. Valóban ott van egy oldalon gyakorlatilag minden, ami csak az oldalon van, de mintha ez kicsit az ellentétes hatást érné el…

És persze nincs ezzel baj, hisz van nekünk Twenty Thirteen, ahol kifejezetten az írott tartalom számít, ez a blog pedig (egyelőre) írott tartalomra épül.