ubuntu címkével jelölt bejegyzések

Gépház update: Kolab. (És kicsi WordPress.)

Elször is: Kolab. (Itt írtam ugye róla.)

Ha jól számolom, 10-es nagyságrendű tesztelő jelentkezett, amiért hálás vagyok — gyarlóságom mellett, amiért eddig kussoltam.

A projektet viszont egylőre belső teszt után jegelem kicsit. Ez nem azt jelenti, hogy feladom (far from it), hanem kivárok. A Kolab jelenleg unofficial Debian csomagként létezik: annyiban official, hogy a Kolab közösség csomagolja, viszont nem hivatalos Debian csomag, és ami nagyobb baj: elég sok sebből vérzik. Ezeket többé-kevésbé lehet javít(gat)ni, és azt hiszem már egész tapasztalt lettem a Kolab lelkivilágában, ám időközben beindult a hivatalos Debian csomag gyártása, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy mekkora szopás lesz majd egy unofficial csomagról az officialra migrálni, annál is inkább mert pl. a directory server (389-ds) önmagában egy igen kényes állatnak tűnik.

Egy szó mint száz, remélem hogy heteken belül újra nekiveselkedhetek. Annyit azért elmondhatok, hogy aktív használat után is (a lipilee.hu ugye itt üzemelt) nagyon izgi a projekt, egyáltalán nem hiányozna a gmail felület, ha ott lenne a Kolab-féle Roundcube.

Ugyanitt: akit érdekel multisite WordPress blog (mármint akarna egy ilyet), az se fogja vissza magát, a lipilee.hu alatti WP install lassan megnyitja kapuit.

2014 a Falcon éve.

Eddig bírtam, tegnapelőtt visszaálltam a gyári Twitter appról a Falcon Pro-ra. Nem néz ki olyan brutálisan szarul már a Twitter app, mint régen, de még mindig évekkel le van maradva a többiektől.

Hivatalos Twitter app Pro: 

  • Push notifikációk
  • Notifikációk ha valaki bekövet, becsillagoz

Ezek ugye a Twitter disznó módon proprietary-vé tett funkciói.

Hivtalos Twitter app Con:

  • 1-2 évvel elmaradott design
  • Timeline-ba illesztett promotált tweetek (vagyis reklámok) — in all fairness, ezek közül volt már (nem is egy), ami érdekes volt (engem főleg ilyen adatbányászós promóciók találnak meg valamiért)
  • Jobbra-balra swipe nem a retweetek-kedvencek-timeline között swipeol, hanem valami olyan dolgok között, amit sose használok (nem is tudom mik azok)
  • Menüsor fixen fönt van, retweetek, kedvencek elréséhez nyújtózni kell
  • Nincs jobbról-balról behúzható menü (sem), pedig lenne értelme
  • Nincsenek preview-k
  • Nincs tablet ui

Szóval a Twitter app az, amire azt mondom, hogy “rissz-rossz”, és ha a 5star eredeti értelmét nézzük, 2 csillagnál többet semmivel sem érdemel: a minősége “below average”.

A Falcont egyébként nem hagytam el teljesen, tableten csak azt használtam, lévén a legjobb tablet ui-val ez rendelkezik. A telefonon visszatérést pedig az triggerelte, hogy kipróbáltam a Carbon 2.0-t, ami viszont inkább túlhype-olt, mint jó app (imholáris), érdekes ötletekkel (pl. a kétujjas föl-le swipe akciót igazán átvehetné akár az egész Android a lista legelejére-legvégére mozgáshoz), de összességében nem jól használható élménnyel.

És persze a Falcon hozza a csak részben nyitott Twitter API következményeit, a negyedóránkénti pullt, illetve azt, hogy az új követőimről max. emailben kapok értesítést. De ezt simán bevállalom cserébe az app általános minőségéért!

Hab a tortán, hogy a Carbon frissítése Joaquim Vergès-t is megihlette:

Úgyhogy ha minden igaz, várható az amúgy is remek Falcon Pro frissülése is!

Twenty Fourteen.

És itt most nem valami katasztrófafilmről van szó, csak megnéztem rövidkés ideig a 2014-es WordPress sablont, majd úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok 2013-nál. (Illetve Twenty Thirteen, ugye.)

A Twenty Fourteen szép, meg reszponzív, meg minden, de nekem így elsőre nagyon zsúfolt, pontosabban: alapkiszerelésben (viszont) minimál, ha igazán akarsz vele kezdeni valamit, akkor meg zsúfolt lesz. Persze ha jól értem a beharangozó blogposzt, akkor kifejezetten ez volt a cél, mindent showcase-elni, grab attention, és amit csak figyelemmel meg tartalommal csinálni lehet, azt csináld, kedves tartalomgyáros. Csakhogy ettől meg nekem valahogy úgy fest, hogy elvész a bába közt a gyerek: ha megnézem a WordPress saját Twenty Fourteen demo site-ját, hát istenuccse kétszer kell néznem, mire a sok biszbasz között megtalálom a tartalmat. Valóban ott van egy oldalon gyakorlatilag minden, ami csak az oldalon van, de mintha ez kicsit az ellentétes hatást érné el…

És persze nincs ezzel baj, hisz van nekünk Twenty Thirteen, ahol kifejezetten az írott tartalom számít, ez a blog pedig (egyelőre) írott tartalomra épül.

ReManDroid.

2013-12-07selfie500x250Anno 2010-ben Kobak elindította a ManDroid.hu-t, a The Setup mintájára: négy egyszerű kérdést tesz fel a magyar online élet ismertebb alakjainak (Ki vagyok és mit csinálok? Milyen hardvert használok? Milyen szoftvert? Milyen lenne számomra az álom setup?), azok válaszolnak, és hilarity ensues. Most, 2013-ban a 2010-es embereket újra megkereste, feltette ugyanazt a négy kérdést, a válaszposztokat pedig adventi naptár jelleggel, naponta jelenteti meg. Benne voltam a 2010-es adagban is, a mostani “ReManDroid” válaszaim pedig épp ma mentek ki — de nem is ezért írom ezt.

Azért írom, mert élvezetes olvasni ezeket a válaszokat. És azért is, mert nagyon érdekes trend figyelhető meg:

Míg 2010-ben az emberek nagy része a “Milyen lenne számomra az álom setup?” kérdésre valós válaszokat, konkrét setupokat tudott megnevezni, 2013-ra ugyanezek az emberek tipikusan elégedettek a használt technológiával.

Ez több dolgot jelent(het):

  • Egyrészt 2013-ra tipikusan gyorsak lettek a dolgok, és a használt ezközeink kábé mindent tudnak, amit kell.
  • Másrészt 2013-ra olyan szinten absztrahálódott a software stack (jaj: szóval mindenki webes appokat használ leginkább), hogy a fenti hardvereken minden letisztultabb, eleve gyorsabb, jobban működik, “hordozható” (mármint az adat meg a beállítás) — tényleg a web lett a platform. (Még ha zárt is mint a kurvaélet csuda.)

Akármelyik opció is az igazi ok (sejtés: nyilván a kettő kombinációja), tegyünk egy lépést hátra, és vegyük észre, hogy bár rinyálunk (időnként) az eszközeink miatt, három év alatt akkorát fordult a világ meg a technológia, hogy az alapvető elégedetlenségből, hiányérzetből alapvető elégedettségbe érkeztünk!

Ha amerikai lennék, és ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írnám, azt mondhatnám: hálás vagyok, hogy ez bekövetkezett. De persze magyar vagyok, nem adok hálát, és ki kéne találnom valami frappáns rinyát.

De nem tudok.

A Google+ probléma és egy alternatíva. (Ugyanitt: bétateszterek kerestetnek!)

Magánembernek magánszférát!

A minap (hétfőn) @deKata volt olyan jó, és ártatlanul elkezdett egy kisebb baráti flamewar-t a Google+ szükségességéről (innen érdemes olvasni), amibe én, trn mester (@ZsoltVajda), és @rszaloki is beszállt. A lénye: a Google+ #minekvan, és egyébként is, igaz hogy ingyen van a szolgáltatás, az ökpszisztéma, de akkor is bassza meg a Google. (Ez a tágabb téma persze önmagában is megér egy poszt-sorozatot.)

A vicc az (és ezért innen is bocsánat tőlük), hogy az alapproblémával jórészt egyetértek: a Google+ által prezentált privacy invasion tényleg túlmegy jónéhány határon. Ám azt is látnunk kell (és nálam innen a devil’s advocate attitűd), hogy nem a Google+, mint közösségi háló a probléma forrása, hanem maga a Google szolgáltatások jelenlegi (socialra alapozó) felépítése. If it’s free, you are the product, ez halmozottan igaz a Google-re! A szolgáltatás (a social része is) opt-in, hiszen hozzájárultál, hozzájárulsz mindehhez az egyéb Google szolgáltatások használatával. És a “Google social” probléma mellett engem régebb óta zavar, hogy életünk jelentős részét tartjuk a személyes privacy preferenciáinkra magasról szaró szolgáltatóknál, és igen, a Google-lel szembeállítható úgynevezett alternatívák 95%-át is simán ide sorolom. (Sőt, továbbmegyek: az agresszivitása mellett is az egyik legélhetőbb alternatívának tartom a Google-t a rosszak közül. De ez másik sztori.)

Régóta zavar, és bár rinyálni is jó, én úgy döntöttem, teszek is ellene. Bővebben…

Speak MU evil.

screenshot.15-11-2013 22.30.50

 

Hosszas bénázás után (évek óta tervezem ezt!) tegnap este a lipilee.hu átkerült egy WordPress Multisite Network setup alá. Ez végre azt jelenti, hogy a családi és egyéb WP blogokat könnyebben tudom adminolni, másrészt elmorzsolok egy könnycseppet pár dolog fölött, amik ha jól látom, két hónap híján 11 évesek ezen a blogon. A legrégebbi bejegyzéseket importáltam végre, külön oldalként megvannak (egyelőre privibe’), viszont átmenetileg (és lehet hogy permanensen) búcsúzom a favicon-tól, szia kis béka, te még a bekafarm.hu -ról jöttél anno ide, én szerkesztettelek ki valami impresszionista festményből. És búcsúzik rohadt sok régi tartalom, amik már úgyse voltak elérhetők, de a helyet foglalták — ők most mennek a zip file-ba, és az archívumba. És búcsúzom kb. 10 megányi db szeméttől, amiket a mostani export-import során a WP felfedezett és kitakarított. Fogalmam sincs mik lehetnek ezek, de pl. egy rakás (kb. 1100) valamikor-valamiért duplikált blogbejegyzés benne van.

WPMU (illetve már nem így hívják de mindegy) ismerkedés indul, felkészül: a kollaboratív webiroda!

A működő spam.

Emlékeztek még a Digg.com-ra? Nos, nekem még accountom is volt, amit persze évek óta nem használtam. Mindenesetre most a Digg átesett valami újabb faceliften, aminek eredményeképpen hírlevelet küldenek.

2013-ban.

És bazmeg működik.

Nem érdekel, hogy fizetett editorok tolják-e be a híreket vagy közösség, viszont a napi szinten kapott hírek között mindig találok valami érdekeset. Spam, de működik.

A mai találatom ez a kép:

In Rio, even the protests are pretty

 

Ugyanitt még mindig tragikusan vágyódom (© A.T.Tapmann, tábori lelkész) a Diggnation után. A múltkor felpakoltak egy (vicces) videót, de az édeskevés.

Újévi felbontás.

(Máhogy new year’s resolution.)

  • Megcsinálom végre az ingyenes WordPress szolgáltatómat (családnak), hogy ne kelljen 20 WP-t frissítgetni. Akar még valaki ingyenes, itthon hostolt, magyarsupportos WordPress-t?
  • Veszek egy családi ultrabookot. Windows kell mindenképp (ezer oka van, Julnál meg még ezer), és valami kicsi-könnyű-gyors gép. (A Shellben a HP Ultrák nagyon szépen mutatnak.)
  • Megépítem végre a titkos helyre zárt, szellőzős szerver megoldást (házi kanban ablakon már ott van egy ideje a tickethalom).

 

Miért Firefox OS?

Régóta érlelem a fejemben ezt a posztot. Régebb óta, mint hogy a Mozilla csapathoz csatlakoztam önkéntesként, hiszen nagyjából amit leírok benne, az váltotta ki a lépésemet. Most a Mozilla Summit-on adekvátnak érzem az időt, hogy végre leírjam: miért kezdtem el a Firefox OS-szel foglalkozni, miért érzem úgy, hogy sikeres lehet, miért érzem úgy, hogy szükség van rá. A poszt helyenként (vagy egészében) technikai lesz, elvégre olyan téma ez, amiről 2002 és 2006 között írtam legutóbb sokat…

Jó ideje ül egy bogár a fülemben azzal kapcsolatban, hogy (röviden) az internet és cyberkultúra (eredeti értelmében) amit továbbadunk a gyerekeinknek, az vajon jobb-e, mint amit kaptunk.

A bogár a fülemben azt mondja, nem.  Bővebben…