Turmion vol. 2.

Singer, leads.
(Via www.turmionkatilot.com.)

Vesztegessünk még egy pár szót erre a zenekarra, mert egyrészt rájöttem, hogy kicsit Marilyn Manson-os is (ezáltal rájöttem, hogy MM kicsit hasonlít a Rammsteinre), másrészt feltettem róluk egy képet. Látható a háttérben a gitáros, tipikus finn arc: tejszőke haj, szinte érezni az arcán, hogy hiába a szakáll, a főszereplős nézés, a srácnak turcsi az orra, kicsit kiáll az arcccsontja (nem tudom, mi a pontos neve ennek: a szem alatti része az arcnak). Az énekes követi az indusztriálmetál-trendet: nagydarab, izmos, bőrgatya, kopasz fej. Egyéniséget ezúttal az átértelmezett módon tartott Elvis-mikrofon ad.
Próbáltam valami angol infot szerezni a zenéről, de ez eddig nem sikerült. A név látszólag a világon semmit nem jelent, angol nyelvű website nincs. Majd most talán kiépül a magyarországi rajongói tábor, és akkor.
Azért beszarás, hogy micsoda metálszcéna van odafönn, északon.

Hoitovirhe.

Teljesen véletlenül beleszaladtam tegnap a finn Rammsteinbe: Turmion Kätilöt. És nem rossz! Persze vicces, ahogy finnül énekelnek (hörögnek, beszélnek, stb.: performálnak) benne, de amúgy tetszik. Új zenéket keresek amúgy is mostanság, mert a régieket vagy unom, vagy nem tudom már követni, hogy hol vannak a rendszerben.
Szóval finnmániások, Rammstein-esek (pl. Julitesó): Turmion Kätilöt.

Kint szar, bent jó.

Mert kint bizony szar idő van. Nem tudom, mivel fogok holnap reggel (hah, ma) bemenni a gyárba, de egyre valószínűbb, hogy MaNcsot fogok közben olvasni. (Értsd: nem bringa.) Bérletem már nem is tudom mióta nincs, lehet, hogy ideje lesz újítani.
Na anyways, kellemes (diétás) este után kellemes és hőn vágyott alvás, óje.
Nem is vágom, minek kapcsoltam be a gépet.

Ja, de. Megnézni a rendszereimet. Natehát.