Miután 3 órán át állítgattam az XFCE4 desktopomat, elkészültem minden kis nüansznyi finomhangolással és aprólékosan visszaállítottam az eredeti menüket meg mindent, lendületesen nyomtam egy CTRL+ALT+Backspace-et, hogy újraindítsam az X-et a gyári NVidia driverrel.
És hogy elveszítsem az összes addigi beállításomat, mert állapotot menteni persze luxus.
Ekkor döntöttem úgy, hogy semmi nem lesz a Menubar-omban, csak egy „mini command line”. Majd abból indítgatom a programjaimat, és nagyon hekkeres leszek.
Hónap: 2005 május
Saturday Morning Breakfast Cereal. (Updated daily.)
Ez pedig már napok óta vár: Saturday Morning Breakfast Cereal, az új agyament comic strip kedvencem. Ugyanaz a vonulat, mint a Perry Bible Fellowship.
Igenigenigen! Ismét saját gépről, saját rendszerről, saját brózerből írok. Az ikonok kicsit még kupisak (az előző vincsi tartalma nem az igazi, bad block hegyek), de már írogatom be a régi jelszavakat a régi helyre.
Tegnap terápiás jelleggel az irodából gyermekkorom (pontosabban általános iskolás éveim) helyszínére, a tizenkétkerbe, közelebbről a MOM Parkba (-hoz) hajtottam (hehe: vezettem, mentem), és több órát mászkáltam különösebb cél nélkül, némi salátával kiegészülve, aztán pnxntdd támogató emailje után már megint kicsit emberebbnek éreztem magam.
Holnap már használni fogom az új desktopot.