Mi mindenre jó a wiw. Reflekt++.

(Ja, meg a sok barom kommenteléskor megadja az emailcímét, mekkora ökrök vannak… (Irónia! And you know it.)
Cégbírósági bejegyzést olyantól kell kérni, aki ingyé’ is meg tudja szerezni. Banki alkalmazott, ilyesmi.

Érdekes rant indult be erről mostanában (vajon ki áll mögötte?), hogy megadod a címed, hú. (Lásd pár korábbi postot.)
Még egyszer: szarni bele. Ha akarják, úgyis megszerzik. Nem kell még a wiw-ig se elmenni, megveszik pl. az adataidat az internetszolgáltatódtól. Rá se keress.)

Ettől függetlenül ma erősen elgondolkodtam a wiw accountom törlésén. Nem jön rajta semmi hasznos, hisz kitiltottam mindenkit rajta, hisz nem jött semmi hasznos. Az egyetlen dolog, ami van, az a kis köcsög szám ott fent. De aki 2006-ban nem tudja, hogy hogy lehet lipilee-t a wiw-en kívül elérni, az, attól tartok, nem olyan, aki által én elérve akarok lenni. Ha te ezt itt olvasod, már nem tartozol a klubba.

Nyíltság vs. nem.

Anno az IQKakao Klub egy szakaszában vitatkoztunk azon, amit magwas felvet. Hogy a teljes nyíltság, vagy a privacy minél inkább való őrzése a célravezető. Az eredeti vita ott választásokról szólt, hogy melyik jobb: az amerikai rendszer, ahol gyakorlatilag nyílt titok, hogy ki kire szavazott, hogy ki mennyit költött a kampányára (viszont nincs rajta korlátozás), vagy a magyar rendszer, ahol látszattörvényekkel szabályozzák mindkettőt, holott köztudott, hogy a pártok illegális adatbázisokkal rendelkeznek a szavazópolgárokról, hogy a kampányra törvényben előírt összeg röhejesen kevés és mindegyik párt a többszörösét költi el, a törvényt ügyes húzásokkal megkerülve. Tehát hogy az a jobb, hogy egy rendszer maximálisan nyílt, következésképp gyakorlatilag bármit szabad, cserébe viszont maximális a kontroll és sérül az egyes ember privacy-ja, vagy hogy egy rendszer lehető zárt, és minden susmus a háttérben megy – látszólag viszont védve van az egyén saját adataihoz fűződő joga.

Vegyük észre (mondtam ezt akkor is), hogy ez egy analógia: nyílt forrás versus zárt forrás. A lényeget pedig magwas is megfogalmazta: „az államnak rég megvannak az adataid, a többi bűnöző meg megszerzi ha akarja”.

Az analógia okán mellszélességgel álltam ki (Levivel együtt) a nyílt társadalom mellett, és többnyire ezt teszem ma is. Ami az általam korábban postolt hírben az igazán elszomorító és riasztó: hogy éri el az amerikai kormány, hogy az amerikai állampolgár, aki hagyományosan inkább a nyílt, mint a zárt megoldások híve, elkezd félni a saját országától, elkezdi félteni a saját adatát. Ha az efféle privacy-t megőrző dolgonak piaca van odaát, az azt jelenti, hogy ott is beindult a FUD, hogy neked az a jó, ha titkolózol, mert akkor senki nem talál ki rólad semmit.

Ez rémisztő, ez bullshit.