Nézem a megújult Műcsarnok kínálta csodákat, pincéből előásott kellékekből rendezett kiállítás, hát…
Az van, hogy a lakásomban (mit lakás – galéria!) kortárs művészeti kiállítást nyitottam leharcolt létrákat, festékes vödröket, kőművesszerszámokat, régi konvektorokat, és sok koszt felhasználva. A kiállítás (mit kiállítás – művészeti projekt!) címe: „Józsi, mikor viszitek már el a szarjaitokat?”. A tematikus tárlat egy látszólag hétköznapi téma – lakásfelújítás – köré szerveződik, de felelevenedik benne a retro, mint modern életforma, valamint a fémek és a megmunkált fa tisztelete. A projekt része a lipilee.hu összművészeti performaszának.
Mert 2006-ban mindenből performanszot csinálunk, meg kiállítást, meg egotripet.
Harapva a zsírosan csillogó, vörösre sült disznót, melyet saját beleibe tömtek, arra jutottunk, hogy Alfred Sültkolbász nagy ember volt. (Sőt: Alfred Sültkolbász-koviubival-mustárral-és-kenyérrel.)