Mátrixemberek.

A mátrixemberek tömegesen sétálnak pszeudovéletlen köröket a belvárosban, munkaidőben; sorban állnak a gyógyszertárban, sorban állnak a Rossmannban, sorban állnak a közértben. Sosincs túltömve a csomagjuk, de mindig van náluk csomag, hiszen nem tudják letenni, hiszen sose mennek haza, hiszen nincs otthonuk, hiszen ők a mátrixemberek, akik azért vannak, hogy az egyébként unalmas mátrix nappal is látszólag élettel legyen tele. Sose dolgoznak, hiszen ők a mátrixemberek, akik egész nap csak körbe-körbe mászkálnak a mátrix látható részében, ezért nincs pénzük, de nincs is szükségük pénzre, hiszen nincs rezsi, hiszen nincs lakásuk, hiszen ők a mátrixemberek, akik egész nap csak körbe-körbe mászkálnak és sorban állnak és bevásárolnak, pszeudovéletlen köröket leírva.

Ma én is mátrixember voltam kicsit.

Betegen fetrengve itthon az van, hogy.

Kezdődött az egész azzal, hogy minden új linket új tabként nyitottam meg: CTRL+t, beír, enter. Aztán jött az, hogy mindenre, még a deeplinkekre is mindig rágugliztam: CTRL+t, beír (beilleszt), lenyíl, „Google search for…”, aztán (ugyanarra) a deeplinkre katt a Google találati listájából. Aztán jött az RSS, és most ott tartok, hogy amikor nagy ritkán böngészőben olvasok valamit, akkor törölni (DEL) próbálom a tabot becsukás (CTRL+w) helyett.

Diszfunkcionális Web 2.0 Szindróma.