Fürdőszobai világítás immár fullos (plafonon legalábbis), tükör falon felrakva, hajóablak, nos, khm, Kirszta harsányan fogsz röhögni amikor elmesélem.
Update: Annyit még hozzá kell tennem, hogy már-már nőiesen gyakorlatias módszert találtam az anyámék által elkavart tokmánykulcs helyettesítésére – egy tegeződős imbusz (IKEA egyenszerszám) képében. Kicsi izommunkát igényel, de 100%-os.
Ubi válasza arra a problémára, hogy tönkrement a telefonján a felső sor:
ragaszd le szigszalaggal. Zseniális, és persze a telefonnak is kudos,
hogy még mindig bírja a gyűrődést, ennyi idő után.
Egyébként közel 100%-os pontossággal találom el a vezetéknevek írásmódját. Nem értem, hogy van ez, de így igaz. Azt mondják nekem, hogy „belicai”, ami elegendő arra, hogy tudjam, az illetőt Beliczay-nak hívják – pedig ez egyáltalán nem egy plain írásmód. Sok példát lehetne erre hozni.
Továbbá tegnap meg ma elgondolkodtam a remek színvonalat képviselő választási rágalomkampány láttán, hogy mit csináljak majd: egyáltalán ne menjek el szavazni, vagy direkt adjak le érvénytelen szavazatot. Az állam (-háztartás) szempontjából az utóbbi hasznosabbnak tűnik, és felvetődik a gondolat, hogy szervezzünk mozgalmat erre. Mit szólsz? Vagy van már ilyen? Addig is:
Szavazz érvénytelenül!