Kategória: blog

Tegnap már egy rövid időre felkerült, aztán leszedtem, aztán most megint felkerült.
Ma megy a test session, és a gép villog – időnként. De most, hogy le van küzdve a szabály, amit anyáink és kultúrszcenáriónk örökkön fogva plántált belénk: „soha ne szerelj szét félmillió forintos laptopot saját kezűleg!”, már lazábban állok hozzá a dologhoz. Egyrészt engedd meg, hogy eldicsekedjek: életemben először összeraktam egy laptopot úgy, hogy nem maradt ki csavar. Persze a fenti szabályt többször megszegtem már életemben (sikerrel: egy Compaq Presario konstrukciós hibáját kiismertem, kijavítottam), de soha nem raktam még össze laptopot tökéletesen. A végén mindig kimaradt egy-két csavar. A non plus ultra ebből a szempontból a fent említett Compaq: azt nagyon sokszor szétszedtem már kicsi darabokra, és mindig kimaradt belőle egy újabb csavar. Igazából nem is értem, mi tartja össze a gépet.
A kis ASUS tehát megy, és ritkán villog, viszont rájöttem, hogy a villogást két dolog okozhatja: a háttérvilágítás és maga a monitorcsatoló. (Kábelekről és csatlakozókról beszélünk és feltételezzük, hogy a harver amúgy rendben van.)
Ezek után a gépet kis darabokra szétszedve és úgy bekapcsolva, hogy mi szünteti meg a villódzást: a monitorcsatoló megnyomkodása. A legújabb feltételezés – for the record – az, hogy a monitorcsatlakozó, ami szemmel láthatóan egy érzékeny kis állat (egy 1024×768-as LCD mátrix összes vezetékezését tömték bele egy 2 centis csatlakozóba), az idők folyamán kis oxidréteggel védte le magát, ezért könnyen keletkezik kis kontakthiba, ami villogáshoz vezet. Ezt aztán kis nyomkodással, mozgatással meg lehet szüntetni.
Terv: monitorcsatlakozó kihúz, megtisztogat (amennyire lehet), esetleg valamivel kicsit le is marom a felület tetejét. Utána úgy fogom visszadugni, hogy egy rágó- vagy radírdarabkával folyamatos gyenge nyomást gyakorolok rá a ház részirül. Aztán meglátjuk, hogy működik.
Azt szeretném még megjegyezni, hogy azért csuda egy gép ez belülről, a tervezés és a dolgok kicsinyítésének (és összezsúfolásának) művészete. Ez mindenképpen megfelelő alap arra, hogy tisztelettel nyúljak hozzá.

Bélszínzabálás és kutyanevelés (mert nem igaz, hogy minden ruhát meg kell zabálni!) között szétkaptam a jó öreg ASUS S8600-amat, amire már nagyon rég keresztet vetettem, monitorhibából kifolyólag. Most szétszedtem, kitakarítottam, meghúztam a csavart, ami az alaplapon tartotta a háttérvilágítás vezetékezését, és (lekopogom) most jó. Mindez pár órája történt, azóta a gép folyamatosan megy és nem villog.
Ha ez így marad, és mondjuk egy kétnapos test session sikeresnek bizonyul, újra bizalmat szavazok a gépnek, veszek bele új akksit meg egy 3Com 3CRPAG175 „pécémaci” wifizsugát, és őt fogom cipelni. Az ok: ez a laptop továbbra is az egyik legszebb gép a szememben, amit valaha piacra dobtak. És az se elhanyagolható tény, hogy 1,1 kg. Sebességnek pedig ott van az otthoni gépem, az irodai gépem – arra, hogy wardrive-oljak, meg hogy wifikocsmában távolról chateljek, bőven jó ez is.