Mostanában fellogolgatok a WiWre, de hogy minek…
Ma pl. azért, hogy felfedezzem ezt az apró kis gyöngyszemet: „A naprolnapra.hu oldallal közösen elindítottuk program ajánló szolgáltatásunkat.” Program ajánló, mi? Gratulálok az ékes szólásotokhoz, amivel a nyelv helyességet csiszoljátok.
Csak fikázok egyébként: nem mondom, hogy feljogosítja őket bármire, de a WiW az egyik leginvenciózusabb projekt, ami Magyarországon valaha született. Még a Google-t is beelőzték vele!
Kategória: blog
Ha bar.
A sarki tankstellén feldurrantottam a kerekeket 4 bar körülre – baszkikám, hogy miért nem tettem ezt meg korábban! Onnantól nemszarul raktam 21-esben a Hűvösvölgyig vezető utat, pedig nem vagyok top formában (nevezzük álmosságnak), meg az út is rettenetes, a kerék meg ugyebár mintha betonból lenne. A 4,5 bar, ami a kerékre van írva mint maximum, az gondolom csak amolyan elméleti limit: a tesztalanyoknak ott durrant a képébe a gumi, vagy valami ilyesmi.
Érdekes tény, hogy az ilyen tekeréseknél nem a lábam fárad ki, hanem a kezeim, jól fog jönni az a gyurmaszakkör csütörtöktől. Akár törványt is farigcsálhatnék ebből: ha a kezeid hamarabb fáradnak ki bringázás közben, mint a lábaid (alternatív módon: ha a kezeid fáradnak ki bringázás közben és nem a lábaid), akkor ideje ellátogatni kedvenc gym-edbe, emelgetni súlyos fémeket.
Ezzel az optimista gondolattal hajtom álomra buksi fejemet.
Elgurult.
Kocsi leadva, újabb adag pénz ki az ablakon (eladom a picsába az egészet, de persze nem, ősz és tél közeledtével jól tökön szúrnám magam vele), fotó elküldve, ha minden igaz, mostantól egy hétig a scenefrommylife oldalain mutatom meg miért jó Budapesten élni. Vagy miért rossz. Vagy nem mondok ítéletet, csak hogy milyen. Vagy azt se, mindenki döntse el maga. A lényeg, hogy a jelenlegi meztelen segg még az előző participant, 1-2 órán belül már talán én. Fotóállványos képekkel nem fogok elszállni, azt jelenleg valószínűleg valami ószeres próbálja eladni a város egy olyan kerületében, amiről én azt se tudom, hogy létezik, és igazából így vagyok boldog. Ő pedig, Bivanbi szavaival élve, költse gyógyszerre, amit kap érte.