Norning.

Nem aludtam jól. Egyrészt kanapén, amitől most fáj a nyakam, másrészt pedig zaklatottan, amitől meg a fejem.
Egy „extra” kávé (extra, haha, tudod, ez a zacskós szar: több színezéket tettek bele, hogy hű de kávészíne legyen), Linkin Park és Control Denied, és még így se tudok felébredni.

Továbbá tömegközlekedtem befelé, hát, nem változott semmi, amióta alternatív módokon nyomom. Úgy indultam el, hogy autóval és bringával is beértem volna; BKV-val késtem kb. 30 percet. Ez több, mint 1 órás utat jelent egyébként. (Autó, bringa 40 perc alatt megvan.) Cserébe kaptunk csövest a villamosra, úgyhogy ülhettünk (legalább ülhettünk) a büdös, párás eszközön. Aki azt mondja nekem, hogy a BKV bármilyen szempontból jobb, mint bármi más (igen, including autó), az nem normális. (Tudom, hogy ilyet többnyire csak a városvezetés tesz – a többiek (is) kényszerből békávéznak. Részvétem, utastársak.)
A kárbecslő egyébként nem méltóztatott ma megjelenni a szervízben, nyilván neki sincs kedve esőben mászkálni, úgyhogy a héten már biztos, hogy autó nélkül maradok.
Esőben bringán ázós hétvégét vizionálok.

Lite.

Az ebéd egy másik érdekes mozzanata (a gyümölcsrizs mellett), hogy a megértettük, miért volt tegnapelőtt ananász a currys pulykaraguban: ma eladták ugyanazt hawaii pulykaragu név alatt.

Kicsit furcsálltuk, hogy az indiaiak honnan tudtak az ananászról, valamint a hawaiiak honnan újítottak curryt, de az ilyen költséghatékony konyhászás előtt le kell borulnom.

Na, irány haza. (Gyalog, bazz.)

Toljuk el.

Hogy fogok ma hazamenni? Passz. Idegességlevezetés/szarráázás index tekintetében még mindig a bringa tűnik a legjobb választásnak, csakúgy, mint tüdőgyulladás/olajfoltosgatya, valamint kiázottcsapágyak/átláthatatlannáázottszemüveg arányok szempontjából.

Egy jól indult, szarul végződő nap tanúja vagy.