A hétvége egyébként (ezidáig) a moblog-fiaskótól eltekintve tökéletesen telik, már-már hibátlannak titulálnám, de az mégis milyen lenne már. (Főleg egy webes naplón, ami, ugye, magányos műfaj hivatott lenni.)
A pénteki-szombati események (buli, ebéd, persze nem csülök, hanem flekken, egy Árnyas nevű vendéglő mégse adhat csülkös sztrappert) utáni időszak hasonló hangvételben telt el: szombat délután ülős-kávézós-emberfigyelős punnyadás a Liszt Ferenc téren (jellegzetes mondat: „Sziasztok, ti ismeritek a Mexx márkát?”), utána punnyadás otthon (elaludtam a Dogma nézése közben), utána reggeli a Chapter One-ban, utána jégkrém a Gellért-hegyen. Remek hétvégi program, most meg azért csak el vagyok kénytelen intézni a mosásokat meg a vasalást, hence blogolás.

Holnap meg átállítom azt a buzi aláírást.

Mit érdemel az a barom, aki bekapcsolja a szerveroldali aláírásküldést a BlackBerry-jén, aztán nekiáll moblogolni? Ha esetleg inkognitóban lett volna bárki előtt, akkor azt felejtse el, azt.
Remélem, nem sok spam engine nyalta be a céges emailcímemet, ami röpke 2 napig itt volt az előző 2 post végén…
Hülye vagyok, ez van. A pozícióval jár.

Az elmenyalapu kulturarol.

A fogyasztoi tarsadalom egy gyonyoru vonasa, mon ami, hogy szombat delutan beulhetsz egy kellemes jazz jellegu zenevel fuszerezett ebedre az Arnyas vendeglobe, elkoltendo egy gombalevest es egy jofele csulkos sztrapacskat, arnyas asztal mellett. Ezert erdemes, ezert erdemes, en mondom.