Kategória: blog

(Preface) Lipi rászokott, hogy gyakorta (mondjuk naponta) betér reggel a mekibe, a gyorsétkeztetés fellegvárába, hogy magához vegye napi első adag kalóriáját, gyarapodó pocakjának ilyenkor már erős hívó szavára. Első adag kalória többnyire valamilyen, történetünk szempontjából érdektelen reggeli menü, hozzá a napi első adag koffein, egy mek-kávé formájában.
Régebben ezek a reggelik mindig tartogattak valami meglepit. Volt, hogy nem adtak a kofihoz cukrot, tejszínt, volt, hogy nem adtak olyan kis béna műanyag keverőbaszt. (Ami, béna ide, béna oda, ilyenkor baromi jól tudna ám jönni.) De általában a cukor és a tejszín estek a fukar-szenilis pultosok áldozatául.
Aztán a közelmúltban (talán 2004-re virradóra?) valami változott, és mostanában a cukrot kilóban mérik, bár továbbra is a kis tasakban jön a kofi mellé. Emberünk csak fogja magát, és jól belemarkol a megfelelő tálba, majd enyhén ipari mennyiségű cukrot behelyez a kofi mellé. (Tejszínt fixen kettőt adnak, bármihez, kicsi, nagy, nem számít.) Nem vagyok egy cukorgyűlölő ember, nálam a két kávécukrozási irányelv (a természettutdományok iránti érdeklődésemet mutatandó) a telített oldatok elve és a méltán népszerű “nem elég édes, amíg keverni lehet” elv, de azért ez még nekem is sok.
Így hát a megfelelő mennyiség belekerül a kofiba, míg a maradék kis tasakok (“egyszer még jól jön”) a fiókban végzik. Először a felsőbe, de ez kezdett már megtelni, ezért load balancingoltam, és elkezdtem feltölteni az alsóbb fiókokat is. Közelebbről szemügyre véve őket, a tasakok három dizájnváltás óta gyűlnek, a legfrissebb, McCafe-s vonulatból van a legtöbb.
Ezek a cukrok nagyban hozzájárulnak a fiók kereshetőségének drasztikus romlásához, értsd: lófaszt se találok meg, mert mindent beborít a sok kis hülye tasak.
A fiókürítési hadművelet fontos lépése lesz a magam kis háborúját megvívni a cukrokkal. (Vércukor hadművelet?)

Tegnap este rá kellett ébredjek, hogy sokkal több éjszakázás vár rám az elkövetkezendő napokban, mint gondoltam előtte. (Erre talán válaszul a szervezetem nem ébredt rá a reggelre, el is késtem.)
Tegnap megfejtő jellegű kanbuli a három zenész (és egy óriás szentjupi-kaja és némi sör) részvételével. A zenekaralapításról egész kevés szó esett most, annál több párkapcsolatokról meg politikáról. Kell mondanom, hogy rajtam kívül mindenkinek Komoly Kapcsolata van? Nem, nem kell. (Mindenesetre kicsit csajbuli jelleget öltött ott a beszélgetés, semmi szexes téma, csak a lelki dolgok, hát hol itt a macsó vér? Ami azt illeti, addig moralizlok itt, amíg ez a post is csajpost jelleget fog ölteni.)
Reklám, meg a magam emlékezetének is: március 20-án kurvanagy Békejel project a Hősök Terén. Bővebb info itt. (A kis logot is a Huma site-ról nyúltam, mert tetszett. Remélem, nem gond Fiúklányok Narancssárgában, cserébe belinkeltelek titeket.)
(És: ezer kartács, a szemembe villog a nap.)

Ma olyan szinten összekevertem két szerver konfigját, hogy a legjobb az lesz, ha újrakezdem őket (a legnagyobb közös osztóról persze). A másik, amit meg kéne tennem, az az irodai asztalom, fiókjaim, a fiókos szekrény (eufemizmus: szegény bútordarab megrokkant az idő és az általam képviselt terhelés alatt, úgyhogy most többnyire a “pár farost lemez egymásnak döntve, középen három fiók egymásra pakolva” elnevezés jobban megállja a helyét, bár azt hiszem az IKEA nem csinálna belőle így bombaüzletet; Möbelfakta, hol vagy?) tetején található kis polcok tartalmának átnézése. Tudom (mert emlékszem), hogy mélyen valahol van egy félig elmosott műanyag kajás légzáró kübli (der Kübel: a vödör), ha el nem mászott már azóta (sóska volt benne húsgombóccal egy derűs koranyári napon, anya-féle, hétvégi műszakra főzte nekem), egy békás snapszos pohár (4 cl, úgy saccra, bár olyan rég találkoztam már vele, lehet, hogy akkor tűnt csak annyinak; Barb mamija hozta, Svédországból tán?), egy-egy vizsgaoptimalizált EMT- és SzabTech-jegyzet, rengeteg papír (fecni, A5, félbehajtott Letter és A4 méretekben), valamiféle to-do-val 2003-tól, nagy része nyilván megoldva/letudva, de biztos vannak érdekes elfeledett projectek, egy rakás mindenféle kitöltetlen form meg szerződés, aztán CD-k, lemezek, és ki tudja még, mi minden. Izgi dolog ez, olyan (na jó, olyasmi), mint régi fotókat nézegetni, vagy megtalálni a gyerekkori kincsesládát, naplót (amit persze elbasztam, mert sose írtam naplót). Egyszer istenuccse összeszedem magam és megcsinálom. (Legkésőbb április 2-re meg kell tennem, mert költözünk, ugyebár. Bútordarab pedig, vagy nevezzük akárminek, nyilván nem jön velünk: neki itt befejeződött a pályafutás.)
Tegnap celebspotting a Babos-koncerten: Hajós András és B. Neje (gondolom), Bársony Bálint és B. Barátnője.