Egyik kedvenc olvasmányommá kezd válni az Index Korrektorblogja. Valahogy úgy érzem ugyanis, hogy az öregedéssel (ne gondoljunk persze itt arra, hogy ráncosodik a bőröm, hullik a hajam, nyúlnak a “lógó alkatrészek”; csak nem 17 éves vagyok és nem az Ungabunga-szigetekről értekezek, hanem 25, és még nagyobb baromságokat írok le, mint akkor), tehát az öregedéssel egyre több hibát vétek, ráadásul úgy, hogy érzem, hogy ez itt (általánosságban; nem pont ez itt) egy necces vessző, cinkes ragozás, de nem érzem, hogy jól érzem a megoldást. Sose olvastam a Szabályzatot, mindig a megérzéseimre hagyatkoztam nyelvtanos ügyekben, és ez elég jól működött/működik, de most kissé hanyatlani érzem. Túl sok szart (szar: a Word szar nyelvhelyesség-ellenőrzője által “kijavított” írás) olvasok. (Ugyanakkor örömmel szoktam nyugtázni, hogy a Cég amerikai/kanadai meg minden egyéb főnökei hozzám képest elég ratyi helyesírással rendelkeznek. Önfényezés vége. Különben is, lehet, hogy az erős kétnyelvűség miatt “feledem” a magyart, persze azért remélem, a “feledés” egyelőre röhejes feltevés részemről.)
Baszki már megint túlragoztam. Nem írom újra azért se.
Kategória: blog
Magyarország az az ország, ahol
Magyarország az az ország, ahol egy BKV-megállóban 3 szemetes van, de az emberek akkor is szanaszét szemetelnek. Ez ilyen.
Továbbá messze-itthoni, 3 tetőtéri ablakon és 1 ajtón kívül más nyílászárót rég nem látott szobám ma este ismét látott egy negyedik Ablakokat, a monitoromon. Ciki, de nem lehet Linuxon adóbevallani. Meg (I confess!) GTA3-at játszani se. Azért persze a default még mindig a Mepis Linux. (A laptop meg továbbra is intact marad.)
Azt elfelejtettem elmesélni a Mammutos
Azt elfelejtettem elmesélni a Mammutos sztorihoz, hogy még a Mammut 1-ben találkoztunk egy unott hostess-szel aki egy kb. 40 centi magas négykerekű mammutot húzott maga után, olyat, amire kiskölyköket fel lehet ültetni és móka. A mammut, nyilván a szombat tiszteletére, teli volt aggatva szivecskékkel, és valami ügyes stylist a farkára (a mammut farkára) is kötött egy himbálózó piros kis darabot, amitől úgy nézett ki szegény, mint aki egy érett betyárkörtétől nem tud szabadulni. Az ügyes tervezés egy szép példája.
Tegnap viszont 2 órányi másolás árán ipari mennyiségű (nem annyira, mint nekem otthon, de valami 93 album) zene termett Szil gépén, köztük azok is végre, amiket együtt fogunk énekelni. Kiszámoltuk, hogy negyed éven át napi 1 albumot meg kell hallgatnia, hogy a végére jusson. Hajrá, Szil.