Van nekem itthon (régi itthon, vagy otthon itthon) egy régi Compaq számítógépem. A cégünk selejtezte le valamikor, igazából csak a ház az, amit kiradadtam akkor a szeméthalomból, mert éreztem, hogy ez érték. (Miután hazahoztam, a kezeimet éreztem, van vagy 15 kiló a ház.) Szóval nem egy új darab, de most, hogy alaplapot csereberéltem benne, megint rá kellett csodálkozzak, hogy mennyire jól össze van rakva. Ugyan nem követi maradéktalanula Dell elvét, hogy mindent meg lehet csinálni puszta kézzel, de nagyrész azért igen: vincsit, CD-ROM-ot, úgy általában eszközöket csavarhúzó nélkül is lazán, tehát a házat ki lehet nyitni és az 5 1/4″ eszközöket lehet babrálni mindenféle kallantyúkok segítségével. Ennek ellenére a ház annyira jól van összeszerelve, hogy nem zörög egy kicsit se, és amin megint teljesen meghatódtam: AGP slotba kártyát ilyen pontosan bekattanni én még nem láttam, mint egy álom. Egyszerűen milliméterre pontos minden összeszerelés a házban, csodálatos.
Kár a Compaq-ért, a HP még álmában se csinált sose ilyen jót.
Kategória: blog
A quest upon request
Valami hülye agresszió van rajtam mostanában, elfojtott erő, amit kordában kell tartanom, és kicsit félek is tőle. (A vicc a dologban, hogy már az elején zárójelezésbe fogjak, szóval a vicc az, hogy mostanában néha ráhaladok egy ilyen horoszpókos oldalra, és bár most nem néztem meg, indirekt módon megtudtam, hogy mostanában hisztis és feszült vagyok. Ez így az abszolút vakteszt, nem? Mostanában bejönnek ezek a horoszkópos dolgok.)
Szóval agresszív vagyok, türelmetlen, konfliktusokba kerülök, összeveszek emberekkel. Tegnap pl. megharaptam egy embert.
Ma vettem új sícipőt, zsírújat, ami majd felveszi hő hatására a lábam alakját (de már most is mintha ráöntötték volna), és helyettem fog síelni, persze az izom rám épül majd. Kicsit volt csak drága, de remélhetőleg sokáig jó lesz. A Hervisbe pedig nem is érdemes menni, mert rettenetes átvágás az egész.
Vásárlás után pedig be dolgozni (itt jönne jól a folyamatos present perfect, hiszen még most is itt rohadok, én, a rohadék; de hát a magyarban nincs), hétfőre kész kell legyenek az elcseszett thin clientek. Ennek jegyében ügyesen debuggoltam egy Mozilla Mail problémát, aztán meghackeltem a drivert, amit a 3 millió Forintos nyomtatónkhoz kaptunk, de úgy tűnik, ez a gép túl olcsó ahhoz, hogy (mondjuk ki:) a Xerox egy használható Linuxos drivert adjon ki hozzá. Ennek eredményeképpen Linux alól csak valami standard driverrel (pl. hplj4) lehetett nyomtatni, ami nem volt képes dupla oldalt nyomni, összefűzni, lyukat ütni, stb. stb. (Nem mintha egyébként használta volna valaki.) Mondom lehetett, mert most már a lipilee féle driverrel is lehet, muhaha. Ki is teszem mindjárt a /linux -os helyemre. Tehát ezúton is: akinek véletlenül otthon egy Xerox Document Center 535/545/555 eszköze nem működik Linux alatt, itt a megfelelő ppd.
És, igen, mától visszaszámlálás van ám, jövő hét ilyenkor már havon fogok csúszni. További visszaszámlálások addig: árajánlatok az építésztől és független forrásoktól, maradék sícuccok beszerzése (kesztű, bot, sárga üveg a napszemügémbe, polárfelső, windstopperes sapi, stb.), pakolgatás és a cuccok egy helyre koncentrálása a jelenlegi kettőről, Szil gépének összerakása végre, anyám laptop vincsijének intézése, laptop backupolása, és, hm, végülis aludni se lenne rossz egy kicsit. Á nem, azt majd a buszon. Ja, és nagyon fontos, kondi, kondi, kondi, mert az most nincs.
Jaj-jaj, busongok édes-keserű Amorf Ördögök
Jaj-jaj, busongok édes-keserű Amorf Ördögök koncert után, ezek a fiúk (és lány) nagyon tudnak hatni. (Az a kurva elromlott CD-ROM a szerveremben meg itt villog vagy 4 napja, konkrétan bele a szemembe. Most mi a faszt csináljak vele, ragasszam le?)
Errata: a tegnapi „esti megfejtés” természetesen tegnapelőtt volt. (Ma meg természetesen eme szövegkörnyezet szerint péntek van, mint ahogy tényleg péntek van, tehát itt vissza-, azaz átrázódtunk a hajnali postolás zavara általi tegnap-ma anomáliából a valós időbe, értse meg, aki akarja. Aki nem akarja, annak összefoglalom: csütörtök hajnalban természetesen még szerda a „ma”, míg a csütörtök este inkább már péntek hajnalban kerül feldolgozásra.)
Á, nehéz élet az éjszakai.
Levi felvetését meg értem és elfogadom, de valahol má’ csak ki kell adni a hülyeköcsög röhejespöcspa rádémagyar politika felett érzett keserűséget, nemde? Lassan már vége, visszarázódom bele, vagy megint visszasüppedek a NoPol elveim mocsarába (milyen szép idők is voltak azok…), szóval nem fogok ilyesmiről értekezni ám.
Helyette elmondom, hogy Batanéni mit vetett ma fel. Azt vette fel, hogy mostanában így beszélek én. Mármint hogy a névmásokat, egyes határozószókat és egyéb nyalánkságokat a mondat végére teszem, kettőzöm, stb., hogy nyomatékosítsak, vagy ki tudja, miért. (Persze ez most csalás, hiszen Amorf Ördögök koncertről jövök: „egyedül élek én, ezen a féltekén”, satöbbi. Ők az ihlet gondolom. Én.)
Celebspotting: Lovasi András a hegyről bele egyenesen az Artemiszkovszkovszcsik 38 hajóba bele (már megint!), a koncertre (rá?), azt megnézendő. Persze se részeg nem volt, se bunkó vagy valami, dull celebspotting, nem is esemény.
Ja és Bata fényképezett a koncerten, remélem hamarosan fölteszi a krémjét, főleg most, hogy mennek majd innen az átkattok.
Alvás, mert ez csak rosszabb lesz.