Kategória: blog

Van még jófejség a világban. Fogadás: az USA-ban terroristának bélyegezték volna, polgárit indított volna ellene a Coby, a Pamasomic, a Bioneer, meg az összes Gonosz Multi, körülbelül 8 csillió dollárra perelték volna. Az elfogása úgy történt volna, hogy elmegy egy hackerkonferenciára, esetleg egyetemre előadni, elvégre a világ egyik legjobb backtracer-e, és ott pár magas öltönyös ember (és nem mormonok!) körbeállta volna és kedvesen beszuszakolták volna egy baszom nagy Gadillac-be. (Elvégre ők meg ebben a legjobbak.)
Bush átküldte volna Guantanamo-ra koncentrációs táborba, elvégre van olyan veszélyes a srác, mint a sok szakállas-piszkos ember (honnan is?… Dzsankisztánból?), és a CNN napokig azon csócsált volna, hogy mekkora siker van most, és hogy a világ jobb hely lett. Na.
Kell síléc, meg cipő. Most nincs. Egy hónapom van rá.
Kell csekkeket fizetnem.
Kell mobilszámlát fizetnem.
Kell digikamerát vennem.
Kell építésszel beszélnem.
Azt hiszem, most fogom magam, és kötök egy kurvanagy csomót a website-omra.

Ez direct mailben jött nkem. Ti is elképzelitek, ahogy ülök a fürdőkádban és adminisztrálom a világot? Üzenem a reklám készítőinek, hogy:
1. A rendszergazdák ennél sokkal absztraktabb gondolkodással rendelkeznek. Nekünk nem kell ilyen szájbarágósan magyarázni képileg, hogy mi merre mennyi, mi jobban értjük a metaforikus jelentését annak, ha a pasi helyett egy meztelen csaj vidám abban a kádban. Szóval: pinát az informatikai reklámokba!
2. A szereotip rendszergazda (az előbb „rendergazda”-t írtam, jól jön majd ez egyszer máskor, ha a grafikusokról, vagy a Gyűrűk uráról lesz szó) szerint többnyire mindig lényegtelen az öltözködés. Sőt, bizonyos kirívó esetekben a fürdőkádban ülés is. Bár az igaz, hogy ha egyszer ráveszi magát és beül, viszi magával a laptopot, hogy elérje a WEB-et.
(Természetesen nem magamról, vagy bármely rendszergazda ismerősömről beszélek, hangúlyozottan sztereotip rendszergazdáról, amivel ez a ki szösszenet operálni szándékozik. Se én, se a rendszergazda ismerőseim nem vigyorognak így, és rajtam kívül a hajukat is megfésülik, ha ennyire elaludták.)

Oszama megint üzent. Tuldajdonképpen nincs ebben az egész folyamatban semmi különös. Persze a dolog igényli, hogy felülről, nagyon messziről szemléljük, elvégre valamennyire érzelmileg érintve vagyunk. (Annyira, amennyire egy közép-európéernek bármihez köze lehet, ami igaziból az arabok meg az amcsik játéka, de ebbe meg végképp ne menjünk bele… Épp ezért jobb messziről szemlélni.) Szóval semmi különös, egy kultúra halódik, ennyi. Illetve itt szerencsétlen módon kettő, de az egyik előbb fog meghalni. Az arab kultúra párszáz évvel ezelőtt még lenyomta az európait, aztán az európai („nyugati”, mert hát USA nem európa) szép lassan felülkerekedett (talán ennek a végjátékát látjuk most, az összes háborúval, persze gazdasági területszerzés is, de hát mikor nem volt az), most meg szép lassan (vagy csúnyán és gyorsan?) döglődik ez is. Jön a következő. Kínai? Humanista? Kultúrák feletti, corporate society? Majd meglátuk.
Érdekes viszont belegondolni az ilyen kultúra-váltásokba. Stangálunk, háborúzunk, aztán jön a levegő-korszak, a Szellem Korszaka, átvesszük, ami a régiből jó volt és megmaradt, és jön az új idő. Reméljük.