Oszama megint üzent. Tuldajdonképpen nincs ebben az egész folyamatban semmi különös. Persze a dolog igényli, hogy felülről, nagyon messziről szemléljük, elvégre valamennyire érzelmileg érintve vagyunk. (Annyira, amennyire egy közép-európéernek bármihez köze lehet, ami igaziból az arabok meg az amcsik játéka, de ebbe meg végképp ne menjünk bele… Épp ezért jobb messziről szemlélni.) Szóval semmi különös, egy kultúra halódik, ennyi. Illetve itt szerencsétlen módon kettő, de az egyik előbb fog meghalni. Az arab kultúra párszáz évvel ezelőtt még lenyomta az európait, aztán az európai (“nyugati”, mert hát USA nem európa) szép lassan felülkerekedett (talán ennek a végjátékát látjuk most, az összes háborúval, persze gazdasági területszerzés is, de hát mikor nem volt az), most meg szép lassan (vagy csúnyán és gyorsan?) döglődik ez is. Jön a következő. Kínai? Humanista? Kultúrák feletti, corporate society? Majd meglátuk.
Érdekes viszont belegondolni az ilyen kultúra-váltásokba. Stangálunk, háborúzunk, aztán jön a levegő-korszak, a Szellem Korszaka, átvesszük, ami a régiből jó volt és megmaradt, és jön az új idő. Reméljük.
Kategória: blog
Hát, vérzik a szívem, de
Hát, vérzik a szívem, de (mint utólag kiderült) lemaradtam a BeleValóVilágról. Vígasztalhatatlan vagyok, elveszett lelkem, mint eszkatológiai ökörhugyozás fog bolyongani a Nagy Semmiben, ami akár Majkapapa fejében is lehetne, eledelem a múltam lesz, gondolatom a lét viszonylagossága körül fog keringeni, ahelyett, hogy Pandora ma (tegnap) kiét milyen mélyen vette be. Cserébe megnéztem a Dakar összefoglalót, ilyenkor sajnálom, hogy eltört a Eurosport és nem tudom addikt módon minden helyett azt nézni.
Nagy 2004-es költségvetés olyan, mintha elkészült volna, de jobbnak tűnik a helyzet, mint előzetesen számolgattam, úgyhogy biztos elcsesztem valamit.
A tegnapi nap egy érdekes
A tegnapi nap egy érdekes mozzanata, ami csak most ötlött az eszembe: Levi ideadta nekem a Dream Theater új CD-jét. Neki kettő van, hát az egyiket nekem, kedves gesztus, köszi, de télleg. Be is tettük, hogy a hosszú Linuxozás közben majd lemegy. És itt jön az érdekes (-ségre esetleg jelölhető) rész: a második (harmadik?) számot már skippeltük, aztán egészen rövid úton ki is szavaztuk a CD-ből a cuccot, nem bírtuk a céltalan tekerést, amivel ez tele van. Betettünk valami countryt helyette, és istenuccse jól döntöttünk. Aztán betettem a lemezt a táskámba, és csak most jutott eszembe, hogy ott van, és ki kéne szedni. Majd.
Ha belegondolok, micsoda különbség ez ahhoz a vallásos áhítathoz képest, amivel anno vittem haza a Change of Seasons-t, hát ég és föld, ennek még a címét se tudom. Azt mondják, meg kell hallgatni párszor, akkor jön majd be, meglátjuk. Attól tartok, hogy egyszerűen csak túl technikai nekem.
(Ezt a postot egyébként úgy írom, hogy közben a Change of Seasons-t hallgatom, szóval nem a Dream Theater-t nem bírom, csak az újat. Másrészt pedig: egyszerre írom ezt, énekelem a CoS-t és chatelek. Multitasking van, ezerrel. Ja, közben a lábdobtéma is megy. Már a multitaskingot is multitaskingban multitaskingolom. Fasíírt!)