Film: American Gangster, USA verzió.

176 perc, baszki, százhetvenhat!

Ridley Scott órákat vett Tarr Bélától, majd megcsinálta az American Gangstert. Annyi órát azért nem, úgyhogy a filmnek sztorija éppenséggel van (igaz sztorija ráadásul!); de ha mondjuk az a 176 tudott volna feleannyi lenni… akkor egy jól összerakott, nem-szájbarágós, egy részletben befogadható cucc lenne ez. Így az ember elkezd mocorogni úgy 120 perc környékén, illetve meg nem tudnám mondani, hogy mivel töltötték ki ezt a rengeteg időt, mert az eleje és közepe többnyire vatta.

Ha mindezt moziban kellett volna megnézni, még 5 pontnál is kevesebbet adtam volna neki az IMDb-n – így elhúzni egy filmet a néző türelmével való visszaélés, és engem fel szokott ba dühíteni.

… …

176 perc!…

… …

176…

Sportember.

A tegnapi után kicsit sportember(-ebb)nek érzem magam: bringával a pesti ügyintézősbe (ez még szokvány), majd bringával fel a rózsadombra (kétszer is: Fillér utca – Bimbó út (lefele, mert hülye vagyok) – dohogva Törökvész út – RC) squasholni, majd át a Szódába egy korsóra (vagy kettőre). A squashtól fáj a csuklóm (még mindig nem volt az igazi, hát jól ráterheltem), viszont a korlátaim ellenére jobban ment, mint 2 hete. A bringázás meg jó bemelegítés volt.

(Csukló miatt 6 ujjal gépelek, előre is elnézést az emailekben hagyott hibákért, rövidítésekért.)