Budapesti közlekedés, RIP.

Feleim, a budapesti közlekedés halott, nyugodjék békében. Az utóbbi pár naban kétszer is kénytelen voltam autóba ülni, és mindkétszer meg kellett állapítanom, hogy gyalog is könnyebben odaérsz akárhova, mint autóval. Ma reggel majdnem egy órámba telt, hogy eljussak a Moszkva tértől a Nyúl utcáig, majd vissza (amikor realizáltam, hogy Hűvösvölgybe kb. 2-3 óra lenne az út.

A közlekedés halott, és ennél csak halottabb lesz.

Látni lehetett egyébként a tendenciát: pár éve nyaranta kihalt a város, a közlekedés könnyed volt és működött. Ősszel és télen szar volt, de még épp elviselhető, általában ki lehetett mondani, hogy (ha nincs baleset, vagy ilyesmi) autóval ugyanannyi idő alatt odaérek a valahova, mint bringával. (Az előny akkor volt érezhető bringás szemszögből, amikor baleset volt valahol Budapesten: akik ismerik a várost, tudják, hogy szinte mindegy, hol van baleset, az egész város beáll tőle.) A helyzet viszont egyre rosszabbodott, míg végül most nyáron már bárhova érdemesebb volt bringával elindulni, és egyértelműen nem csak az útfelújítások, hanem az autómennyiség miatt is. És lehetett előre félni, hogy mi lesz, amikor visszajönnek a dolgozóhangyák a horvát-, vagy görögországi nyaralásból és nekiállnak munkába járni — autóval.

Hát ez lett. Tömegközlekedésünk továbbra sincs használható, ilyen szottyos időben csak a legelvetemültebbek ülnek bringára, marad az autó, még ha egy órával korábban is kell indulnod miatta otthonról. És akkor még nem parkoltál és nem fizetted ki az ilyenkor óhatatlanul előforduló karcolások, meghúzások fényezését. (Nem szorosan idekapcsolódó téma, de szombaton az Eleven Centerben valami tehetgéges végighúzta az autóm lökhárítóját. Szerencsére nem nagyon látszik, és nem is olyan nagy, de a helyszínből mindenesetre sejteni, hogy milyen sofőrnek sikerült.)

Szóval béke poraira.

Porto paté.

Egyébiránt ma délelőtt szarrá áztam és utána szarrá fagytam, de a telefonunk végre saját néven van, a régi céges flottából kivéve. (Új céges flotta talán holnap.) Az EOS300 javítása 50 000 forint, egyelőre gondolkodom, hogy akarom-e. A Szimplában tárva-nyitva volt minden, úgyhogy ott még jobban szarrá fagytam, majd, for a change, megint szarrá áztam hazafele. Érthető, hogy nem vágytam másra, mint: meleg tea mézzel, kaja (sóska, bezony!), aztán egy konzerv-Gösser a CM-bütykölés közben, aztán (és közben) egy kis Portóis paté kecskesajttal, kenyéren.

Leamortizált állapotban a legjobb, amit nézhetsz, az a Nincs kettő négy nélkül, Bud Spencer és Terence Hill uralkodik. Közben Jul a talpamat és a vádlimat masszírozza (megállapítás: az én vádlim és az ő combja ugyanakkora), ami feledteti azt, hogy a DVD kikotrása közben (mindig a legalsó filmet kell megnézni) a fejemre borult kb. 30 másik DVD.

Most pedig már csak aludni vágyom, let’s call that a day.