Remek élmény volt tegnap Tescoban vásárolni. Az indíték Andi tévévásárlása volt, valami fasza akció, hülyének is megéri, satöbbi. Belehaladva a Tescoba meg is találtuk a megfelelő készüléket, síkképernyő, teletext, ami kell. (Eszembe jut az Utolsó Cserkész egyik jelenete: Bruce Willis és a nigg afroamerikai sztársportoló ülnek a rendőrörsön, várják, hogy szabadon engedjék őket, és eközben Bruce szeme megakad a nigg afroamerikai sztársportoló bőrgatyáján (erről meg a Top Secret jut eszembe: „káposzta van a bőrgatyámban”, lol) és megkérdezi:
– Mennyibe került ez a nadrág?
– 650 dollár.
– 650? Tévé van benne, vagy valami?
De hát ez, lévén most pont tévét veszünk, nem is annyira illik a szövegkörnyezetbe.)
Szóval odahaladtunk a pulthoz, tennének akkor egy olyen tévét a kosarunkba bele. Nem tudnak, hangzott a válasz, mert nincs raktáron. Hogyhogy, hökkentünk mi meg ezen a ponton, hát ki van téve a polcra. Csak olyat tudnak adni, mondta az eladó, ami mellett ott van kint a doboz is. A raktárban tévé nincs.
Visszamentünk ekkor a polchoz és megtekintettük újra. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kb. 30 féle tévé van kitéve egy Tescoban polcra, tudod, az a felállás, amikor odaállsz a polc elé és villog a sok tévé az arcodba, már-már zavaróan. Nos, a 30 féle tévéből mintegy 3 féle az, ami ott volt dobozos verzióban is. Ismét visszamentünk az eladóhoz és megkérdeztük, hogy biztos-e abban, amit az előbb mondott, hiszen ott van egy polc, telis-tele tévével, beárazva, kis műszaki információs lapkával, akkor az mind csak dísz? Kitalálod, mit válaszolt? Igen, azok csak díszek. Egyik se eladó, csak az a pár darab, ami dobozostul ki van rakva. Meglepődtünk, illetve mondanám, hogy meglepődtünk, de ezen már meglepődni se tud az enba. Tévé pedig nincs.
Andi pedig ma reggel felhívta a fogyasztóvédelmet, hogy akkor ezt így hogy. Tökös csaj, persze ezt nem úgy értem.
Desvung.
For the record, úgy tűnik, eddig tartott az ozorai svung, amit nevezhetünk (nevezhetnénk) ihletnek is. (Hülye egy szó, németes kultúrgyökereim okán szívem szerint ichletnek írnám. A svungot meg schwungnak.) Nem panasz, csak észrevétel, mert nem vagyok depressziós, vagy valami hasonló, fact of the matter: a ma reggeli bringázás után olyan idülten mosolyogva jöttem be a padlószőnyeges gályába, mintha betéptem volna. (Végülis erről volt szó: betéptem az irodába, bringával…)
Talán része a megtörésnek a workload is: mostanság egyre inkább burst jelleggel tolom.
Meglátjuk.
Helikoptert minden háztartásba.
Maxico City from Above, kihagyni kár. Van néhány elképesztő shot.
