Nem tudom, mi ez mostanában velem, de valamiért visszatértem a tágabb értelemben vett gyökereimhez. Azokhoz a zenékhez, amiket csikókoromban, tizenévesen hallgattam orrvérzésig.
Most pl.: Pearl Jam – Jeremy, tökéletes alkotás egy tökéletes albumról. (Ezen van az Alive is, ne feledjük.)
Pulp fiction with bunnies.
Küldeném Julinak, és mindenkinek, aki szereti.
Hülye franciák.
A napokban sok helyen (pl. milesnél is) felbukkant az amerikai, aki kibérelt egy C4-et, majd, nem ismervén a kéziváltó fogalmát, egyesben padlógázzal Pécsig ment. Nem értik, hogy nem tűnhetett fel neki az égett szag, a zaj, a füst, pedig egyértelmű: lefogadom, hogy évek amerikai médiapropagandáját látta igazolva lenni emberünk, biztos dühöngött, „ezek a fucking franciák, még egy ilyen shit autót, zajos, lassú, most már füstöl is, nem csoda, hogy itt tartanak”.
Think again, clever boy.