Autósblog, eseménydús hét.
Vasárnap lekoccoltam a hátsó lökhárítómat, átesett a Sárkány a tűzkeresztségen. Nem vészes, nem látszik. Ellendarab 10 ezer Ft által kielégítve. Kultúrált ügyintézés, nem kiabálás, ilyesmi. Pozitív élmény, persze alapvetően negatív volta mellett.
Tegnap óta végre nyári gumi és alufelni. Ideje volt, még akkor is, ha emelőtekerés közben aszfalt által gyalultam fél ujjamat. Nyomás még nincs beállítva, ejnye.
Biztosítási hátralék.
Ma pedig, életemben először, alkalmam volt részese lenni a Nagy Délutáni Kritikus Masszának: irodától (Blaha Lujza tér) Margit híd budai hídfőig két és fél, azaz két és fél óra menetidő. Kell-e mondanom, hogy a meeting, ami miatt ezen az órán (ezeken az órákon) autóba vágódtam, késésem miatt elmaradt? (Halasztódott: holnap, remélhetőleg, ismétlés, ahova szigorúan gyalog fogok elmenni.) Soha, soha, soha nem ülök autóba városi közlekedés céljából este 8 előtt. Leírni százszor.
Bringa, jóidő, végre.
Autósblogot olvastatok.

For the record, hogy legyen mit mesélni az unokáimnak. (Heh, prsze nyilván nem ezt fogom.)
A múlt hetem két óra irodában alvással kezdődött, majd ilyen hangulatban telt és fejeződött is be. Nem volt nap, hogy 4 óránál többet aludtam volna, kivéve a vasárnapot, amikor is egy Művészetek Palotája-beli koncert bánta, hogy egyszercsak aludtam délután vagy 3-4 órát, aztán este tovább.
Ez a hét tehát kipihenten kezdődött, hogy tegnap megint lerontsam a statisztikát egy 3 órás hunyással, és bár ma jó korán el fogok aludni (mintegy 5 percen belül, attól tartok), a holnap hajnali koránkelés megint a legkedvesebb álmom közepette fog találni. (Persze vagy nem álmodom, vagy nem emlékszem rá. De sose emlékszem rá.)
A post lényege tehát: 2005 árprilisában keveset aludtam, kedves unokáim.
‘Éjt.