Biciklis post.

Toljunk bringás postot. (Érted, tolni a postot.)

Ha a bringás múltmra gondolok, elsőnek mindig az ugrik be, hogyan vesztettem el a fogazatom egy darabját. Hiába, az ember ne kezdjen korábban vagizni, mint ahogy a tudása is megvan hozzá.
Nyaranta Zamárdiban mindenhova bringával jártunk. Strand (mármint a part), a szántódi tábor, ahol mindenki más volt (a tizenkétker úttörőtábora ugyebár, én asszem csak nyolcadik után jutottam le oda, pedig nem is voltam úttörő), meg hát a falu. Ott esett (szerintem tízéves se voltam még akkor), a jegenyékkel kirakott (talán Széchenyi? AtTTY, help!) utcán, hogy először megpróbáltam kéz nélkül bringázni. Nem kellett volna. Nem tudom hogy csináltam, de pillanatok alatt olyan módon estem pofára, hogy még a kezemet se tudtam kitenni magam elé. Az eredmény: egy darab (nem teljes) letörött, két darab keresztberepedt fog. Ha úgy vesszük, ma ezek a featúrák a szexepilem részét képezik. Mondhatni ezekkel szexepilálok.
(Azóta emegnőtt a pöcsöm és bringázni is megtanultam rendesen. Ez persze nem jelenti azt, hogy folyton kéz nélkül megyek. Csak gyakran.)

Az évek teltek és én mindig bringás voltam, de nagy sztorik sose estek. (Én se sokat. Valahogy síelésnél is elég jól elkerültem eleddig, ez ilyen bajkerülő-tudás.) Kicsik, azok mindig. Ahogy végigegykerekeztem (Zamárdiban) a kerten a régi orosz zöld kempingbringával… Ahogy Dobói Gergő majdnem összebunyózott a „helyi” német erőkkel, aminek egy adag küllő látta a kárát… Ahogy Hűvösvölgyben egy hajnali fél hatos erdei bringázás alkalmával egy rakás őzt kergettünk… Ahogy Szigeti Gáborral az utcából nagy erőkkel zúztuk a lomtalanításból (szuperul, jegyzem meg) felújított BMX-et… Ahogy „ellopták” a vadiúj Schwinn Csepel Metro bringámat, később persze meglett… Ahogy versenybringával toltam, és hogy szerettem, kár, hogy ilyen szarok az utak… Ahogy (mert backside is van persze) tavaly nyáron elütött egy figyelmetlen Opel Asztma, milyen ideges volt utána Bata!…
Aztán persze a pár éve honos nyári gyakorlat a kicsi Lollal: munka után (ahova, meglepő, igenis lehet bringával járni) Ráckert, meg a Pesti Éjszaka, minden áldott nap, éjjel haza, vagy ahova éppen…
Hát ilyen dolog ez a bringásság.

Péntek, 18:00, Hősök tere.

Röhejes-e vagy.

Kellemeset lolkáztam az Invitel, hazánk egyik telefontársasága okán. Ó bocs, hogy rosszul linkeltem? Hogy az oldalon ez állna:

Az Ön által igényelt oldal nem elérhet?! Céges oldalunkat a www.invitel.hu címen találja és NEM az invitel.hu címnél.

Ügyfeleink oldalait az invitel.hu/usernév címen találhatja meg.

Hogy ez röhejes lenne? Hát igen, az. Gondoltam tudomására hozom fenti tényt a webmasternek is, akitől ezt a választ kaptam:

The Invitel Core SMTP Transmitter program

<webmaster@invitel.hu>: host mail.invitel.hu[213.163.59.4] said: 550 5.1.1 unknown or illegal alias: webmaster@invitel.hu (in reply to RCPT TO command)

Hogy ez is röhejes lenne? Igen, ez is az. Továbbküldtem hát az egész emailemet, hibaüzenetestül az info@invitel.hu -ra, valahogy azért csak tartják az kapcsolatot a világ többi részével. Válaszoltak is:

The Invitel Core SMTP Transmitter program <info@invitel.hu>: host mail.invitel.hu[213.163.59.4] said: 550 5.1.1 unknown or illegal alias: info@invitel.hu (in reply to RCPT TO command)

Úgy látszik, az Invitel összerúghatta a port a redirect fogalmával, nagyon keményen bünteti.