Eljött ez az idő is egyébként, és eljött az önmagam túlterhelésének az a foka, amikor kiléptem az egyik kötelezettségemből. Amikor már nem lelsz örömöt benne, amikor már szaladsz utána folyamatosan, akkor ki (és tovább) kell lépni. Hell, még talán magánjellegű programokra és pl. sportra is lesz időm hamarosan… Persze felmondási idő, meg miazmás, ezt magamtól is belátom.
Nem értek maradéktalanul egyet Földes Andrással a 2046 művészeti értékét illetően. Attól tartok, hogy a film versenyben van az általam valaha látott legszarabb film megtisztelő címéért, ez egy botrány, a Csoda Krakkóban és az Idióták rúg még labdába. A nézőt nem a látvány, hanem a kíváncsiság szögezi a székbe: vajon történik-e majd valami, akármi ebben a filmben, ami értékelhető? A válasz nem, mint ahogy minden más jellegű tartalmat firtató kérdésre is. Ebből a filmből (illetve az árából) meg lehetett volna etetni egy rakás etióp kisgyereket, de még ha homokot vettek volna a harmadik világ sivatagi résztvevőinek, akkor is jobb helyre került volna a pénz.
Bizonyított, hogy félhangosan felkiáltottam a film közben, „ennek sose lesz vége, itt fogunk mind meghalni!” Sajnos elaludni se lehet rajta, mert a kantoni nyelvjárás folyamatosan stimulálja a hallóközpontot, pedig sokkal jobb lett volna, time well spent.
Az egyetlen, ami kicsit javít a pontszámon (1-re), az a kis kínai lányka, aki valóban egy szépség, abból a fajtából, akit az ember szívesen látna .avi kiterjesztések vendégeként. Viszont őt sokkal izgalmasabb környezetben is láthatjuk a House of the Flying Dagger-ben, tehát bocs, de ez így értékelhetetlen.
Irodában, földön alvós, szerverátállós-szerverhalálfigyelős, reggel pörgős. Szerintem.