A mai napot az influenzából való kilábalás és (reményeim szerint) a Criticalmass website megújítása fogja jellemezni. Igen, itthon vagyok, nem térdepel a lábamhoz se bokor se semmi, tolom a teját meg a majonézes-felvágottas-sajtos kenyeret, aztán talán kimegyek kicsit a jelenleg 1 °C-os külső hőmérsékletre, bár ez az 1 °C nagy visszatartó erő.
Tegnap este még megnéztem a Nincs kettő négy nélkül-t, y Asevedo, hát mit mondjak, szarrá röhögtem magam, és örömmel olvastam a visszajelzést, hogy nem vagyok egyedül kiöregedett „bászpenszerterenszhill”-rajongó. Vannak dolgok, amik sosem változnak, már Morfológus is megmondta.
Reggelizzünk hát.
Idézetek az utazóládának.
Régóta hülye helyen őrzött idézetek következnek. Mondjuk, hogy kiírom magamból őket, for the record, hogy megtaláljam.
„Base not your joy upon the deeds of others, for what is given can be taken away.”
„Patience is for those with nothing else.”
„A Nobel-díjat csak levélnehezéknek használom.”
Hát, akkor most ezzel is megvolnánk.
„Megyek haza vazzeg. ‘Nincsen számomra hely’, már a izé is megmondta, az Erkölcsi vagy ki. Nem, az Erkel. Ki mondta meg bazeg, a Kölcsey, na.”
Ilyen, amikor mennem kell.