Tolerancia.

Erről meg az igazságtartalma mellett eszembe jut a rendszerváltás első pár éve, amikor még face dolog volt zsidózni, de legalábbis nem jött egyből az arcodba az SZDSZ százezer (kétmillió?) emberrel. Meg lehetett királyságozni is.
Szóval zsidózni most már nem lehet, cigányozni még kicsit, na de a buzizás, az teljesen konform, igaz, urak? Pro és konktra, bármit bele lehet tekerni, a nemzetpolitikától az ügynökökig, meg a vallást is. A hetero házasságokat nem lehet baszogatni, mert túl régóta van. A vadházasságokat nem illik, mert mégiscsak heteró, aztán érted, a végén még kiderül, hogy több a vadházasság, mint a nem, meg hogy túl elfogadott. (Mert nyilván egy Semjén jellegű köcsög csak olyasmit fog felhozni, amiről tudja, hogy ebben a felvilágosult világban táptalaja lesz.)
Úgyhogy buziznak.
2005-ben.
Európában.
Érted.

Ja igen, azért a sok post, mert ma itthon maradtam. Jött hölgy az önkormányzástól, hogy felmérje a kecót, hagyatéki eljárás keretében. Lustaságból leszólt nekünk előre, elfoglalt ember ő, mondta, úgyhogy mérnénk le előre a dolgokat (alapterület, ilyesmi), hogy neki már csak kockás spirálfüzetbe kelljen írkálnia, golyóstollal, és a hatalmas szőrmesapiját le se kelljen vennie. Ezen felbuzdulva lemértük: 78 négyzetméter. Az nem sok, de hát persze egyik szemünk sánta, én csak egy informatikus vagyok, nem várható el, hogy ne mindent alulmérjünk. (Lám, én pl. még fogalmazni se tudom.)
A nap többi részét dolgom végzésével töltöttem hasznosan, illetve egy rövidebb, 4 órás alvás-áldozat bemutatásával, amelyre ebéd után gyújtottam rá. Nyilván van neki helye, mert még most is tudnék aludni. Úgy még 2 napot. Erre persze a hétvége első napjaiban nem lesz időm, de erről majd akkor és utólag.