Ha én viszkizek, akkor ott viszkizve van.
Tényleg, Andi mindig azt mondta (mindig, hah), hogy „csecse”, és azt értette alatta, hogy „zsír”. Mármint azt, amit én értek azalatt, hogy „zsír”. Mondja valaki, hogy a Budapesti dialektus nem szép… (Nem az.)
Erre most mit látok a keresőstringek közt? „Csecse.” Tyű.
Most kezdjek el merengeni a világ elmúlt szépségein? Meg kezdjek el nyommer postot írni?
Á, lószar. Cufk, tish, sips, ahogy Curt Cobain fogalmazott. (Ahogy a költő mondja.)
Aludni meg már túl késő, de azért gurítunk egyet.