A világ dicsősége oda, ezt nem fogom latinul leírni most.
A blog pingető szolgáltatásokat, és egyébként mindent eláraszt a kurva spam, használhatatlan az internet.
Az esti koncertre legszívesebben el se mennék, se egyedül, se párban, se sehogy.
Csmozi szülinapjára már eldöntött tény, hogy nem megyek, hócipő tele a szubkulturális pingpongozással.
Aludni akarok, meg a hétvégi mókámat, az IBM xSeries-t telepíteni.
Szombat van.
És tényleg, baze: ki fejezett itt be akármit is? Azt hiszem, a félbehagyások korát éljük. Mindenki mindenbe belekezd, se ereje, se kedve, se ideje, stb. nincs befejezni. Most úgy gondoljuk, hogy el lehet így is lavírozgatni azt a maradék 50-60 (10-20…) évet. Nem egyértelmű, hogy nincs így.
A nap rejtélye ismét az, hogy ki és milyen megfontolásból fizette elő nekem a Manager Magazint, ráadásul a céges címemre.
Az első két számba még belelapoztam, a mostani egyelőre lapozatlanul csücsül a többi iktatott cucc tetején.