A hétvége sarokkövei (sarokfái).

image

image

Mozgalmas hétvége áll mögöttünk, már ami a lakás bútorzatát illeti.

Az eredmény 2 fotóval demonstrálható, lásd csatolt képek.

A kanapé erős proof of concept (Julnál készül a teljes post), sok részlet hiányzik még róla. Én a nehezén, 6 raklap megmozgatásán (garázsból a másodikra) túlvagyok. Tudtad, hogy a DB raklap kb 10 kilóval nehezebb, mint a MÁV?

[Ez a post WordPress for Android alkalmazasban irodott. Az esetleges helyesirasi hibakert es az ekezetek hianyaert elnezest kerek.]

Filmélmények mostanában.

Megint volt időnk nézni pár filmet.

Elöljáróban annyit, hogy az IMDb „megújult”, ami esetünkben kb. úgy írható le, hogy 1997-ből 2003-ba leapfrogoltak. Tényleg a szív szakad meg mindig, hogy milyen fasza szolgáltatást lehetne ebből csinálni. Ehelyett kaptunk Watchlistet a közelmúltban, ami igazából semmire sem jó, mert nem lehet kipipálni azokat a filmeket, amiket már megnéztünk. Ha meg eltávolítom, akkor hogyan fogom legközelebb tudni… Szóval félseggű megoldás na.

A filmek pedig:

  • Magasan a legjobb a Tropa de Elite (1 és 2). Kicsit idegenkedtem egy brazil akciófilmtől, de ez a 2 film kb. annyira veri oda az összes többi hasonlót, mint a BOPE a ReBiSz-t. Brutális, odaszögez a kapapéhoz. Őszinte leszek: én bizony mindkét filmre 10 pontot adtam, amit technikában talán nélkülöz bármelyik rész, azt őszinteségben duplán hozzáteszi.
  • Tegnapi élmény a Hereafter, Clint Eastwood rendezése, amiben Matt Damon képviseli Hollywoodot. Nem különösebben érdekes a sztori, de kristályosodott bennem, hogy én történettől függetlenül szeretem, ahogy Clint bácsi rendez, Jul meg hozzáteszi, hogy nyugodtság árad belőle. Így összességében ideális vasárnap esti film, talán 7 pontot is érdemelt.
  • Sorozatélmény a Borgias, 9 pontos. Jeremy Irons mindig beteg állatokat játszik, most is, csak most még pápát is. Ugyanitt: a Tudors-t is elkezdtük nézni, de történelmileg nem hiteles, képzavaroktól terhes — a szépfiú szereplők fölött még csak-csak elsiklottam volna, de a történelmi hűség teljes hiánya mellett nem.
  • Kevésbé minőségi, de vasárnapra-még-épphogy komédia a No Strings Attached. Úgy ültem le elé, hogy telefon a kézbe’, azt’ majd töttyölök közben, de végülis megnéztem, és egész aranyos, kicsit az aranyosat a fingós-baszós poénok felől közelítve. Az IMDb 6.2 pontja mindent elmond, de egy röhögésre sörrel jó. (Which reminds me…)
  • És a végére egy jó kis angol cucc, szintén a vasárnapi limonádé kategóriából: The Trip. Két hülye angol angol jellegű viccelődést csinál. Szinkronnal nézni vélhetően tilos, a szerzők egyéb munkái pedig queue-ba kerültek.

Az Apple kitiltotta az App Store-ból az iPhone gyártását bemutató játékot (gyilkos irónia).

Olvasom ezt a hírt, és vigyorgok magamban.

A sztori röviden:
A Molleindustria nevű független fejlesztőcsapat csinált egy iPhone játékot Phone Story néven, ahol játékos formában a telefonod gyártási folyamatának sötét oldalát mutatják be (“the dark side of your favorite smartphone”). A sötét oldalról persze ezer cikkből lehet olvasni: gyerekmunka, dolgozói körülmények a gyárban, stb.
Az Apple pedig fogta magát, és kitiltotta a játékot az App Store-ból, mégpedig 4 App Store szabály megszegésére hivatkozva:

  • depictions of child abuse (code 15.2)
  • objectionable or crude content (16.1)
  • promises to turn over a portion of the money to charity (21.1 and 21.2)

Nem rohadék nagy öngól ez? Oké, a charity rész ebből a szempontból irreleváns (or is it?), de az első két pontban az Apple indirekt módon a saját gyártási folyamatait bélyegezte meg.

A Molleindustria csapatának persze lehetősége lett volna arra, hogy némi öncenzúra árán az App Store-ban maradjanak, de ők úgy döntöttek, hogy inkább fogják magukat, és a játékot kiadják Androidra: a Phone Story a Marketről letölthető, 1 USD ellenében.

Megjegyzés: talán nem az Apple-hez hasonló mértékben, de nyilván az Androidos és egyéb telefonok sem a szivárvány tövében hárfázó unikornisok örömkönnyeiben mosakodó szüzek szerető kezei közül kerülnek ki – a ritkaföldfém-bányákat, gyártósorokat, az e-hulladék kezelését valószínűleg mindegyik gyártó az Apple-hez hasonlóan viseli szívén (nem). Nekünk magyaroknak talán az adhat némi lelki békét, hogy ahogy a dolgok állnak, 10 éven belül mi is ilyen gyártósorokat, és magasan képzett kétkezi munkaerőt fogunk majd biztosítani a világ gazdagabbik felének.