speak no evil

Wine and Soda.

Mossuk meg hajunkat, majd lőjük be kedvenc Yonderboi-sérónkat. (Előrefele lenyalt frizkó.) Ne várjuk meg, míg megszárad, hisz késésben vagyunk, meg különben is, férfiak vagyunk. Pattanjunk tehát kerékpárunkra fel, és 30 km/h átlagsebességgel (piros lámpákkal együtt!) haladjunk be munkahelyünkre. Lakatoljuk le kerékpárunkat (ez fontos: ha nem tesszük, az eszköz könnyen a tolvajok prédája lehet!), majd liftkártyánk segítségével utazzunk fel a negyedik emeleti irodánkba. Ha ügyesek vagyunk, eddigre hajunk megszáradt, és sikeresen megtörtént a „Yonderboi-frizkóból Beckham-frizkó” átalakulás. Elégedetten foglaljunk helyet bőrfotelünkben. Tükörbe ne nézzünk.

Éjjel két óra közelg, és én tegnapi pizzát fogok enni. Hidegen. Éjjel. Fogmosás után. Egy remek este után.

Ne mondjatok semmit. Tudom.

Bármibe lefogadom, hogy Kenny G legnagyobb jogdíjbevétele a telefon-alközpontokból származik. Minden ügyfélszolgálat várakozózenéje ez, persze ez minősíti a zene minőségét is: az a fajta zene, amivel a South Park-ban lehetne modellezni, hogy milyen az öregség: megnyugtató és félelmetes.
(Egyébként nehéz dolog várakozózenét választani: én egyszer bepróbálkoztam Miles Davissel, és mindenkinek kihullott tőle a haja. Ilyenkor aztán, ha az ember nem figyel oda, a végén marad Kenny G.