speak no evil

A történethez hozzátartozik, hogy az említett mobil monopolyt CPU ellenfél ellen délelőtt valami hihetetlen módon aláztam meg. Tisztán megmutattam, mi az, ami miatt en ember vagyok és az evolúció csúcsa, ő meg csak egy buta beágyazott rendszer valami RISC processzoron (nyilván Motorola típusún egyébként), amit egy éven belül lecserélek. Szerintem erre válaszul döntött úgy a buta RISC processzor, hogy ő is megmutatja miben erős, ez pedig a pszeudorandomizálás pszeudo mivolta, azaz: a nem valódi random fölötti hatalma. Ennek megfelelően míg Bata (mindenféle szerencsekártyáknak és dupla dobásoknak köszönhetően) kb. negyed órán belül a monopolypályán háromszor körbeért, felvásárolta a teljes ingatlanpiacot, addig én az első lépésemmel bekerültem a börtönbe, ahonnan 3 forduló után sikerült távozni, hogy a távozás után közvetlenül egy „szerencsekártya” jóvoltából egyből visszakerüljek, majd ugyanígy mégegyszer. Amikor épp nem börtönben voltam, akkor Bata ingatlanáról léptem Bata ingatlanára, és fizettem, mint a katonatiszt. Szerintem a „LIPI” nevet megátkozta a RISC processzor és az azon futó kezdetleges, ámde rosszindulatú operációs rendszer ama végzetes délelőtti vereség okán-után. Legközelebb lealázom a gépet „Bata” néven is, és akkor egyenlő esélyekkel indulunk majd. És megmondom most: fél óra múlva még mindig az első körben bekapott börtönt fogjuk nyögni, ez tuti.

Azmegbazmeg, hogy a Roni Size-t Wan2 sátorba tették, az eddigi összes Sziget egyik legnagyobb faszsága. Tömeg, meleg, és főleg: be nem állt feeling, kinek jó ez?
Egyébként emiatt vagy nem, ott is teljesen fura arcok voltak. Tájidegen, ahogy Marci fogalmazott egy szép ráckerti estén, úgy 2 éve. (Amikor még létezett a Romkert ám ez nem gátolt meg fent említett nőnemű egyéneket attól, hogy bekukkantsanak a Rácba.)