Face the candle to the wind.

Infotainment, az se egy rossz kifejezés. Egészen egyértelműen jobb, mint a „földzárlatos vonal” és a „szar telefon” jelzők, amiket én eddig használtam a jelenség leírására. Hiába: ezért nem vagyok én újságíró, se szóvivő, se semmi ilyesmi.

Érdekes érzés, amikor az ember Type O Negative-ot akar hallgatni de egy adminisztrációs hiba folytán Dream Theater (korai, amikor még jók voltak) marad bent az XMMS-ben. Kiszedni nyilván nem pálya, tudja aki ismer. De mégis: azért ott a kis különbség a két zene, a két hangulat között. És pl. baromira nem akarok most nekiállni az asztalon/billentyűzeten dobolni, de úgyis az lesz.

És eszembe jutott még egy markáns különbség az Interware meg az Axelero datacentere között: az Axeleronál a „Please wait…”-újság a Számítástechnika, vagy mi. hogy kattintsunk vindózban a kukára, miért jó projektmenedzsereknek az új Nokia telefon beépített Outlook-szinkronizálós funkciója, meg ilyesmi cikkek. Az Interware-nél Linuxvilág, szerintem az eddigi összes megjelent szám.

Elütötték.

A szervízes srác hallgatva az errorlistát rezignáltan ráírta a szervízlapra: „elütötték”. De a lényeg: a bringa szervízben, holnapra kész. Reszkessetek közutak, reszkessetek új felnik. (Mark bringáját, bár terveztem, a végén mégse vettem meg. Az okok: grip shift, túl hosszú és túl szénacél váz.)
Továbbá rájöttem, hogy ha Tarnóczy Anita hacker lenne (mint ahogy végülis valamilyen szinten médiahacker, de most itt a szoftveres hackerről beszélünk), szóval ha hacker lenne, akkor ő írná meg az „És most ezt így HOGYAN”-t.