(Technopost.) Think thin.

Ezt a szlogent a thin client-es megközelítésünkhöz találtam ki.
(Gy. k., thin client: olyan „asztali” számítógép, amiben nincs vincsi, csak egy boot ROM (PXE) meg némi RAM, meg videokártya, stb. Nem vincsiről bootol, hanem a Terminal Serverről, tehát „vékony”, mert az oprendszert csak megjelentíti, nem futtatja: minden a kiszolgálón fut.)

Igazából az Eximről akartam írni. Ezt akartam írni:
Emberek, ne használjatok Eximet.
Azért akartam ezt írni, mert jót akarok nektek. Az Exim nem biztonságos, nem gyors (igaz, nem is olyan lassú, mint monjuk a Sendmail, de azért erre én nem verném ki a fejlesztők helyében), és, mint meg voltam kénytelen tapasztalni, elég furcsán kezeli a túlterhelést: „connection refused”, ha ez mond valamit: egyszerűen nem fogad be több kapcsolatot. A doksi pedig azt írja, hogy ekkora loadnál tessék másodlagos szervert használni. Ez szerintem röhej, legszélsőségesebb esetben talán egy timeout-ot elfogadnék. Pro oldalon szokták felhozni, hogy baromi egyszerű konfigurálni, amit nem vitatok el, de mivel én nem is tudom hány éve Postfixet konfiguráltam/konfigurálok, nem érzem át a tutiját ennek. De mondom, ez a „connection refused” dolog ez, hogyismondjam, furcsa. Postfixet még sose akasztottam ki persze, lehet, hogy az is így viselkedne. De hát mikor, ha nem akad ki, ugyebár.

Most, hogy ezt leírtam, eszembe

Most, hogy ezt leírtam, eszembe jutott a remekbeszabott sült oldalas, vagy mi (Juci ajánlotta), amit toltam ott, és ráébredtem, milyen nyomorúságosan éhes vagyok. Ebédszünet, come thou upon my soul.

Come to the snack bar.

Szóval tegnap egy egészen kiváló hétvégét zártunk le egy egészen kiváló vasárnap estével. A fénypont az volt, amikor eljutottunk a Millenáris Művészkert nevű helyre, ami (meglepetés!) a Millenárison van, és egészen odavagyok, hogy ilyen jó kis helyet sikerült végre valakinek Budán összehozni. Egy csöndes-félhomályos-kiülős cuccot képzeljünk, ahol többnyire jó zene szól (jó zene és Kenny G), hivatalosan asszem éjfélig (Vagy 2-ig? Ez Budán meglepő lenne.) van nyitva, és jó a kaja! Ez fontos, épp szombaton keseregtem a Triumvirátusnak, hogy nincs egy hely, ahova éjszaka be lehet ülni jót zabálni. Jó, persze: a Szódában van csirkés szendó, meg ilyen gagyi dolgok, de azért lássuk be, hogy amikor az emberre rájön este, hogy most a sör mellé szeretne valami igazán korrekt zsíros-fűszeres kaját tolni, akkor bizony hoppon marad. (Zsírosdeszka nem opció.) Na a Művészkert kéremszépen nem csak hely, hanem grillezős hely, és a séf nem tanácstalan.
Lényeg a lényeg, meg volt koronázva a nap, és bizakodva tekintek a jövőbe: van vacsizós-kiülős hely a közelemben.