speak no evil

Rátaláltam az új bombabiznisz üzleti modell bizniszplanre: eddig falusi turizmus volt, manapság a hype inkább az esküvői turizmus dívik. Komolyan, nézzetek körbe, mindenki esküvőre mászkál, szanaszét az országban. (Csak én nem – még.) Szóval alapítok egy irodát: akinek násznép kell, hozzám jön. Aztán lemegyek a Szimplába mondjuk, összegyűjtök egy buszra való ingyenélő piást, és leviszem őket násznépnek. Ingyen van, érted, van sofőr, tehát 2 napig megállás nélkül vedelhetsz, és esküvőn is vagy. Szentimentálisoknak extra szolgáltatásként a házasodó felek romantikus összeismerkedésének története kis füzetkében, meg családi háttér. Ha nem elég romantikus, akkor – vigye el a kánya – , felbérelek egy nyálregény-írót, aki majd azzá teszi. A lehetőségek tárháza innen végtelen: lehet orgiákat szervezni a násznépnek, vega esküvőkre vega násznépet toborozni, you name it.

Go west.	Go yellow.
Go jazz.	Go jazz even more.
Go Király.	Go befalazott kapcsoló.
Go Művészkert.	Go Művészkert későig.

Trust me.

Ezen a hétvégén is
– beleszakadtam a sok elmaradt személyes email megírásába;
– beleszakadtam a telefonom beállításába, az sms-ek átnyálazásaba;
– beleszakadtam a sok otthonlevésbe;
– beleszakadtam az America’s Army-ba;
– beleszakadtam a sportolásba;
– beleszakadtam a salátazabálásba;
– beleszakadtam a bicikliszervíz-látogatásba;
– beleszakadtam a rendrakásba;
– beleszakadtam a procis gépem boltba visszafurikázásába;
– beleszakadtam a másik gépem összerakásába;
– beleszakadtam a harmadik, eladásra szánt gép telepítésébe;
– beleszakadtam a mikrovásárlásba;
– beleszakadtam az „on hold” projectek csinálgatásába;
– beleszakadtam a hardcore éjszakai életbe.

És ez most így látszik tökéletesnek.
(Holnap viszont ne szóljatok hozzám.)