Negyed század.

Shit Elek.

Mínusz tíz. 15. Ennyi idős Bata. Boldog szülinapot Bata! (Na jó, a 15 talán kissé tényleg túlzás. Mindenki gondoljon egy számra 25 alatt. Izé.)
Azért jó, hogy végre sikerült egy olyan meglepipartit szervezni, ami tényleg az volt: nem gyanakodott, sőt, el volt terelve, óje. Arra meg végképp nem számított, hogy pont ott van a parti, ahol végül volt. (Ííí, ezt ilyenkor le szabad írni? Vagy most hol a prájvöszi határa?)
Munkafronton az elhavazás elég aggasztó méreteket öltött. Most pl. elég konkrétan fogok még dolgozgatni egy fél órácskát, utána pedig egy rövid 4 órás alvással pecsételem meg a holnap sorsát.
Na munkára, mert a munka nemesít!

Ez bazmeg.

Hogy én ekkora fasz is bírok lenni, ezt egyszerűen nem hiszem el.
Dolgozom kb. fél napot egy szimpla listán (amin előtte elég sokáig agyaltam, mondjuk hetekig): ezt fogom fejleszteni, így, ilyen elveket javaslok, satöbbi. Egész jól sikerül összeszedni, leírni, rendezni. És hova mentem el bazmeg? Na hova? Az egyetlen gépre a világon, amit távolról nem érek el, mert kikapcsolom: a messze-otthoni nagygépemre. Megérdemlem bazmeg, megérdemlem, hogy újra kelljen csinálni az egészet.
Hogy én mekkora egy világraszóló fasz vagyok.
Bazmeg bazmeg bazmeg.