speak no evil

Memoire: under destruction.

Tudom, hogy Lol (télleg, mikor kezdesz már újból blogzani?) imádja az ilyesmit, megosztom hát, hogy nőtt egy pattanás az orromba. Kb. ennyi a sztori, fáj, meg minden, de túlélem. Köszönöm, hogy aggódtok értem.
Ami sokkal jobban felbasz viszont, az az, amit Tomcat-nál olvastam. Erre mondja Frank, hogy „ne is mondd, mert mindjárt felülök a repülőre és meg se állok Kanadáig”. De most tényleg, információs társadalom, mi? Baszki, azért valamit tenni is kéne ám, nem csak pofázni meg átlátszó @-obeliszkeket avatni! Nem beszopatjuk az esetleges e-bizniszelőket lehetetlen szabályozással, nem leötödöljük iskolák sávszélességét „Közháló” néven, miközben hazavágjuk még ráadásként a DNS zónáikat is, és hogy kicsit haza is beszéljek, nem kötünk jattért cserébe mindenféle elbaszott keretmegállapodásokat szoftvermonopóliumokkal úgy, hogy közben a hazai szabad szoftveres társadalmat le se szarjuk. Mondanám, ha politizálnék, hogy idealista technokrata liberálisokat a kormányba, anarchiát, népi kezdeményezést, de hát jönne Levitől a részben jogos kritika, hogy ne politizáljak.
Mondom, felbasz.

– És mit csinálsz szombaton?
– Dolgozom. [Bata kedvéért: „dolgozok”. – a szerk.]
– És aztán?
– Otthon leszek.
– És vasárnap?
– Dolgozom.
– És vasárnap este?
– Otthon leszek.

Az előző postom talán kicsit indulatosnak tűnik, de az is. Nagyon felbasz ez az egész spam-kérdés, és ha most még oda is kellett volna mennem a géphez, akkor végképp még nagyobban baszott volna fel. Így is hazavágta a péntek estém felét, ami lássuk be, felbasz. Remélem, mindenki mást is legalább ennyire felbasz a dolog, és elkezdenek rendes spamszűrőket, meg rendes MUA-kat használni.
Ez egy ilyen (f)elbaszott világ.